a helvét reformációnak főleg a Kálmáncsehi Kis Márton
működése folytán e vidéken való rohamos elterjedése után alakult meg s azóta
mint az összes ref. egyházkerületek közt a legnagyobb és legnépesebb,
folytonosan létezik. Mielőtt a ref. irányhoz vonzódó Tordai Demeter helyére
1555. püspökké választott lutheránus elvü Károlyi Boldi Sebestyén 1557 második
felében vagy 1558 folyamán a kálvinizmus túlsúlyra jutása miatt Erdélybe
távozott volna, Kámáncsehi a Petrovics védnöksége mellett már püspöki tisztet
viselt Debrecen vidékén. Mikor pedig Melius 1559. az erdélyi magyar
lutheránusok legkiválóbb vezéreit, Dávidot és Heltait a maga nézetére
térítette, a tiszántúli magyarság kebelében nem volt többé talaj a lutheránus
elvek részére. A T., mely neve ellenére a beregi egyházmegyét is kezdettől
fogva magában foglalta, ezzel együtt eleinte 14 egyházmegyéből állott, vagyis
amazon kivül a bihari (nagyváradi), érmelléki, máramarosi, békési (makói,
körösmarosközi, csongrádi), debreceni, szatmári, szilágyi (krasznai), szabolcsi
(nyíri), zarándi (böszörményi, borosjenői), nagybányai (aranyosmeggyesi),
ugocsai, kunsági (túri) és nagykárolyi (középszolnoki) egyházmegyékből, melyek
az 1821-22-iki generális konventig többnyire eredeti alakjukban maradak meg,
mindössze a zarándi egyházmegyének a XVII. sz. első harmadában történt
megszünése okozott lényegesebb s maradandóbb változást. Ellenben a generális
konvent a kevésbbé fontos területi módosításokon kivül egybekapcsolta a
máramarosi és ugocsai egyházmegyét, kettéosztotta a debrecenit, Erdélynek
engedte át a nagykárolyinak egy részével együtt a szilágyit, mely Zoványi
György idejétől fogva állandóan oda gravitált. Igy aztán jelenleg is 13
egyházmegye van, melyek közül a békés-bánsági e században óriási fejlődésen
ment át. A kerület anyaegyházainak száma a XVIII. század elején 676, 1733-ban
548, 1786-ban 596 volt, mig ma 557, melyekben 562 lelkész összesen mintegy
955,000 lélek gondozására van hivatva. Fenhatósága alá a következő felsőbb
rendü tanintézetek tartoznak: debreceni főiskola (jogi és teologiai akadémia,
tanítóképezde, főgimnázium) és felsőbb leányiskola, máramarosszigeti
jogakadémia és főgimnázium, szatmárnémeti főgimnázium és felsőbb leányiskola,
hódmezővásárhelyi, mezőtúri, kisújszállási főgimnázium, békési,
hajduböszörményi, nánási és karcagi gimnázium. V. ö. Tóth Ferenc, Túl a tiszai
ref. püspökök élete (1812); Tóth Sámuel, Adalékok a tiszántúli ev. ref. egyházkerület
történetéhez (2 füzet, 1894).
Forrás: Pallas Nagylexikon