Tiszti

Lajos, a vidéki hirlapirók nesztora, szül. Sátoralja-Újhelyen (Zemplén) 1835 jan. 3. Iskoláit ott és Budapesten végezte. 1849 jan. 2-án 14 éves korában beállt a lengyel légióba, amelybe nagy fiatalsága miatt Torsynski ezredes alig akarta befogadni; de ő nem tágított, velük ment, részt vett a tarcali, hidasnémeti és kápolnai csatákban, mire nevezett ezredes az úgyszólván még gyermekifjut tizedesnek léptette elő. Kápolnánál jobb lába fején megsebesülvén, junius végén az aradi várba helyezték át, ahol a vár kapitulációjáig szolgált. A szabadságharc legyőzése után Berlinben lakott nagybátyjánál, ki őt Francia- és Angolországban tett utazásában magával vitte. 1852. visszatérve hazájába, szinésszé lett Latabár Endre akkor elsőrendü társulatánál s ott az első szerelmes és hős szerepeket játszotta, később pedig más társulatnál rendező is volt. 1863. Aradon belépett az Alföld címü laphoz. Tóth Kálmán fölszólítására ő irta meg többek közt a tizenhárom aradi vértanu kivégzése s utolsó óráik történetét, gyóntató atyáik és özvegyeiktől beszerezte utolsó leveleiket, külön műben is kiadta; ő hivta föl 1867. a nemzetet, hogy a vértanuknak Aradon monumentális szobrot emeljen. 1887. belépett az Arad és Vidéke c. laphoz, melynek ma is felelős szerkesztője. Irt számos politikai és esztetikai cikket a fővárosi lapokba. 1872. Arad főlevéltárnokává nevezték ki, harmincéves szerkesztői jubileumán pedig igen szép ünnepléssel s értékes emléktárgyakkal tüntették ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon