Tisztítóhely

(purgatorium), a kat. egyház tanítása szerint amaz igazak lelkeinek tartózkodási helye, akik bocsánatos bűnben haltak meg v. bűneikért életükben Isten igazságának eleget nem tettek s igy tisztulásra szorulnak, hogy a mennyekbe juthassanak. A T. létezését tagadták a katarok, valdiak stb. és megigazulási tanuk alapján a reformátorok. A r. kat. egyház a szentirás több helyén alapuló s áthagyományozott tant a firenzei s trienti zsinatokon ünnepélyesen meghatározta. A T. lényegére nézve az egyház nem határozott, szintugy arra nézve sem, vajjon a külső büntetési eszköz anyagi tűz-e vagy sem? Az egyházi tudomány az előbbire nézve kétféle bűntetést különböztet meg: poena danni, vagyis a mennyei boldogságnak időleges hiánya, és a poena sensus, vagyis belső és külső kínok, amelyek a kisebb bűnök és ideiglenes büntetések elégtételéül szolgálnak (lásd Pokol). Az utóbbira nézve a görögök az anyagi tüzet nem fogadják el, a nyugati teologusok általában mellette vannak.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Búcsu