Titán
kémia
(titanium), ritka kémiai elem, mely vegyületeiben
legtöbbnyire mint négy vegyértékü negativ gyök szerepel; kémiai jele Ti,
atomsúlya 48,1. Az elemet Gregor fedezte fel 1791. és lelőhelyéről (Menachan)
menachinnak nevezte; később 1794. Klaproth a rutil nevü ásványban egy új elemet
vélt felfedezni, amelyet T. névvel jelölt, de amelyről később kiderítette, hogy
azonos a Gregor által felfedezettel. Tiszta állapotban először Berzelius és
Wöhler állították elő akként, hogy a fluortitánkáliumot befedett
platinatégelyben káliummal hevítették. A kihűlt tömeget vizzel kifőzvén, a T.
likacsos tömegben maradt vissza. Sötétszürke, a hidrogénnel hevítve nagy fénnyel
T.-dioxiddá ég el; a vizgőzt hidrogénfejlődés közben elbontja és sósavban a
melegítéskor igen könnyen feloldódik. Igen nevezetes, hogy a T. magas
hőmérsékleten a nitrogénnel is egyesül. Fontosabb vegyületei: 1. a T.-dioxid
(T.-sav), mely rutil nevü ásványnak fő alkotórészét képezi. Ez ugy készül, hogy
rutilt platinatégelyben káliumkarbonáttal összeolvasztják s a kihűlt tömeget
higított folysavban feloldják, amikor fluortitánkálium (K2TiFl6)
képződik, amelynek forró vizzel készült oldatából ammoniával a T.-savhidrát
(Ti(OH)4) válik le, ebből hevítés útján pedig T.-dioxid képződik. Az
ilyen módon készült T.-dioxid vörösbarna por, mely vizben, lúgokban s savakban
oldhatatlan. 2. T.-tetraklorid, TiCl4, szintelen folyadék,
forrpontja 136°. Ugy készítik, hogy a T.-dioxid és szénnek finom elegyén
hevítés közben száraz klórgázt vezetnek át és a fejlődő gőzöket lehűtik. A T.
felismerhető arról, hogy a boraxgyöngyöt ibolyaszinüre festi; továbbá arról,
hogy a sósavban feloldott T.-vegyületek cinkkel redukálhatók és ekkor a
folyadék megkékül.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|