Titanit
ásvány
(sphen), mésztitánszilikát, vagy másképen kifejezve:
titánsavas és kovasavas mész (CaTiSiO5), többnyire kevés
vastartalommal. Sárga, zöld vagy barna, ritkán vörös szinü, gyémánt-, üveg-
vagy zsirfényü, többnyire átlátszatlan, ritkábban áttetsző. A szépen
áttetszőket (majdnem átlátszókat) és sárgás-zöld szinüeket (különösen
Salzburgból és Tirolból) drágakőnek is csiszolják. K. 5-5,5, fs. 3,40-3,56. Két
egymástól ugy az előfordulási körülményre, összetételre, mint külső
sajátságokra nézve jól megkülönböztethető változata van. Az egyik a szfen
(sphen, igy nevezve, mert gyakran terem ékalaku kristályokban s görögül ék a.
m. sphen), leginkább fennőtten, ritkábban bennőve található mint fiatalabb
képződmény az Alpok kristályos paláinak s gránitjának hasadékaiban és rendesen
világos, sárgás-zöldes szinü, áttetsző, majd átlátszó; a másik, a
tulajdonképeni T. mindig tartalmaz több-kevesebb vasoxidot, sőt néha timföldet
is, szine sötétbarna és leginkább mint alárendelt elegyrész szerepel földpátos
szemcsés kőzetekben, különösen pedig azokban, melyekben amfibol van. Szép
szfén-kristályok ismeretesek Svájcból, Tirolból, Salzburgból. Nálunk kevésbbé
szépek Felső-Sebesről (Szeben) Szt.-Domokosról (Csík), Cód (Szeben). A
mangántartalmu, pirosas szinü, táblás kristályu szfénnak a Pennini Alpokból
(St.-Marcel) greenovit a neve; a vastartalmunak a Plauenscher Grundról
(Szászország) grothit. A T. sokféleképen el szokott változni. Egyik zöldes-fehér,
finoman szemcsés elváltozási terméke a leukoxén.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|