Tizparancsolat

(tulajdonképen tiz szó v. ige, görögül dekalogosz), azok az utasítások, melyeket az ó-testamentom előadása szerint isten a Sinai hegyen Mózesnek adott az izraelita nép vallási és politikai életének alapjaként. A T. az egyiptomiak szokása szerint két kőtáblára (a törvénytáblákra) volt felirva, mely táblákat a szövetségládában őrizték az izraeliták és még Salamon király idejében is (Kr. e. mintegy 1000 évvel) megvoltak (I. Királyok könyve 8, 9). A későbbi korra két vagy három bővített s egymástól több helyütt eltérő szövegezésben maradt fenn (II. Móz. 20, 2-17; 34, 11-26; V. Móz. 5, 6-18). A keresztény egyházak mint általában az egész ó-testamentomot vallásuk alapjául elfogadták, ugy átvették a T.-ot is, és a gyóntatószék körüli eljárásnál, majd az ifjuság kateketikai vallásos oktatásánál ezt vették alapul. Sokan a lutheránus lelkészek papi öltönyénél a nyakról lelógó hosszukás, négyszegletü, két fehér gyolcsdarabban a törvénytáblákra emlékeztető jelképet akarnak felismerni.

Forrás: Pallas Nagylexikon