Toccata

(ejtsd: tokkáta), az olasz toccare a. m. érinteni szóból formált s elnevezett műforma, mely főleg a mult században volt divatban, de még manapság is művelik a zeneirók. Leginkább az orgonahangszerre irták s későbben a zongorára s más billentyüs hangszerre is alkalmazták. Célja az volt, hogy általa az egész hangszerre kiterjedő zöngeképletekkel annak minden sajátságát feltüntessék; élénk lejtésü zenedarab, melyből fejlődött ki későbben a manapság is széltében divatozó cappriccio műforma s az étude-öknek mindenféle faja.

Forrás: Pallas Nagylexikon