Togo

(Togoland), német birtok (Schutzgebiet) Ny.-Afrikában a Rabszolgaparton, az angol Aranypart, a Benin-öböl, a francia Dahome és az É. sz. 9° közt, mintegy 60,000 km² területtel; 1894-ben 88 európai lak., akik közül 74 német. A 36 km. hosszu part homokos földnyelvekből áll, amelyek mögött édesvizü nagy laguna, a Togo- v. Avon-tó terjed el; ezt alacsony dombos vidék követi, amelyet az átlag 500 m. magas, u. n. Aposszo- vagy Oposszum-hegység vált föl, 800 m.-nyi legmagasabb hegycsúccsal. Az évi középhőmérséklet a parton 26,5°, a hegységben 23,7°; az évi esőmennyiség a parton 7-800, a hegyekben 12-1400 mm. A növényzet nagyon buja. Szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést mindenütt tenyésztenek. A benszülött lakosok a togo, agotime és mina törzshöz tartoznak. A tartományi kapitány székhelye Szebbe. A fő kereskedelmi helyek a tengerparton: Kis-Popo, Porto-Szeguro, Bagida és Lome. A behozatal (1893-94) volt 2,5, a kivitel 3,2 millió márka. A bevételek 225, a kiadások 185 ezer márkát tettek ki. Togót a német kormány 1884 jul. 5. deklarálta német birtoknak. Dahome és Togo határviszonyait a német és francia kormány közt 1897 október 19-én közzétett szerződés szabályozta. Ismertetéséhez hozzájárultak Hornberger, Henrici és Burgi, Wolf dr., François, Kling és Büttner, Gruner dr. V. ö. Zöller Hugó, Das Togoland (Stuttgart 1885); Krümmel, Togoland (Weimar 1886). Togo s Dahome érdekszférájának határait a német és a francia kormány (Hanotaux és Münster követ) 1897 jul. állapította meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon