Tök

(növ., capa a régi nyelvben, Cucurbita L.), saját családjának génusza, a többitől abban különbözik, hogy mind a him, mind a nőstény virága magános és hogy magvát duzzadt perem szegi be (l. Ugorka). Ugy tiz faját az ó- és újvilág meleg vidékein termesztik. Legelterjedtebb az úri tök (C. Pepo L.), mélyen bemetszett tüskés, kemény levéllel, sokféle alaku, éretlen állapotban sima, gyöngyfényü héjjal (patyolat-tök). Indiából származik és ízletes kemény húsáért kedvelt főzelék, sőt csemege (sütő-tök) is. Porhanyó, jól trágyázott földben buján nő. Palántáit v. magvait május végén a fajta nagysága szerint 1-2 m. közökben egy arasznyira jól korhadt földdel takarják be. A negyedik levél szétterülése után a tőhajtást, szivét lecsípjük, heréljük; négy oldalhajtását vagy indáját is ennyire, ugy hogy egy tőnek csak nyolc gyümölcsöt kell megérlelnie. Számos fajta ismeretes. A paraszt- v. disznótök, disznódinnye Erdélyben (C. maxima Duch. és verrucosa L.) szára gyökeredző, kemény levele kerek karélyu, általában nagyobb; húsa vizenyősebb és lazább, sőt széthasadozott is (istengyalulta tök). Haszna nálunk csekélyebb mint amazé, de melegebb tartományokban ezt kedvelik jobban. A pézsmás tök (C. moschata Duch.) levele puha s bársonyos. Dinnyeszerü gyümölcse pézsmászamatu és sokféle hasznu. Ennek mavát találta Wittmach perui sírokban; ezért vele együtt sokan azt hiszik, hogy a tök valódi hazája Amerika, ahol még hat faja vadon találkozik, holott az óvilágban eddig nem bukkantak ilyenre. Az ókor egyet sem ismert, csak Amerika fölfedezése idején váltak ismeretesekké. - Tök az anatomiában, l. Borék. - Tök a neve az egyik kártyaszinnek is. - Földi tök, l. Kobakbogyó.

Forrás: Pallas Nagylexikon