Tőkehal

(Gadus Gthr.), a lágyparás halak rendjének egyik neme a tőkehalfélék (Gadaidei) családjából, többé-kevésbbé megnyult, fogas pikkelyekkel fedett testtel, három hát és két alfelúszóval, önálló farkúszóval, keskeny hasúszóval és az alsó állkapcson egy bajusszal. A kabeljau (kabliau G., Morrhua L.) 1,6 m. hosszura és 50 kg. nehézre is megnő; háta szürke sárgás foltokkal, oldalvonalainak hosszában fehér csíkos, hasa sárgás-fehér. Az Atlanti-oceát lakja a 40° -től a Jeges-tengerig és 75. szélességi fokig. A kereskedésben szárítva stokfis néven ismerik (l. Halkonzerválás). Májából az u. n. csukamájolajat (l. o.) nyerik. Egy kis varietása, a G. Callioras L. a Keleti-tengerben él, főleg a nagyobb mélységekben. Ívás idején roppant csoportokba verődik össze, ugy hogy pár tengeri mérföldnyi területet is ellep. Az oceán keleti részén már februárban ívik, mig a nyugati részben csak májusban és juniusban, még pedig 25-50 fonal mélységig. A nőstény 4 millió ikrát tartalmaz. A fiatalok 6 hó alatt 20 cm. hosszura nőnek és harmadik évükben már ivarérettek. Nagyon falánk, halakkal, rákokkal és csigakagylókkal táplálkozik. A fogottakat lenyakazzák, belső részüket kivetik, ketté hasítják s a napon szárítják; már részöket besózzák (Laberdán). Máját májolaj készítésére használják; fejét takarmánynak, belső részét halguanónak értékesítik. A legnagyobb halászat 300 év óta Új-Foundland, Új-Skócia és Új-Anglai partjain folyik. Az évenkint fogott példányok számár 400-600 millióra becsülhetni. Skóciában hosszabb idő óta sós tavakban tartják és tenyésztik jó eredménnyel. A G. Aeglefinus L. 45-60 cm. hosszu, az Északi-tengert lakja. A Merlán (G. Merlangus L.) 30-40 cm. hosszu, a nyugateurópai tengereket lakja. A G. carbonarius L. az Északi-tenger lakója.

Forrás: Pallas Nagylexikon