Tölgy

A tölgy vagy tölgyfa (Quercus) a bükkfafélék (Fagaceae) család egyik, fölöttébb fajgazdag nemzetsége. Nevét a kelta 'Quer' = szép és 'cuez' = fa szavakból eredeztetik. Ausztrália és Fekete-Afrika kivételével az egész föld hegyein terem: Ázsiában 148 faj, Amerikában 142 faj, Európában 20-24 faj, ebből Magyarországon hat. Afrikában csak az északi részen terem néhány dél-európai faj. Kérge repedezett, virága egylaki. A hím virág szakadozott barkává egyesül, a termővirág rügyforma, de a tetején kibúvó bibeszál könnyen megkülönbözteti a levélrügytől. Termése a makk, amit ellipszoid, tojásdad vagy hosszas, pikkelyes vagy bozontos aljú makkcsésze takar. Az amerikai és közép-európai tölgyek lombhullatók, a mediterrán vidéken, Kis-Ázsiában és Iránban honos fajok többnyire örökzöldek. A lombhullató fajok levele többnyire öblös. A tölgy a kultúrában: a tölgy szinte minden európai kultúrában jelentős szerepet kapott, mint az istenek fája. Kiváltképp tisztelték az ógörögök, az etruszkok, a germánok, a kelták, a skandináv népek és a poroszok. Észak-Görögországban Dodona tölgyfája volt a legrégibb hellén orákulum, ahol a papok a lombok susogásából vélték kihallani a jövőt. Jelképezi az ősök tiszteletét, a rendületlen kitartást - ezért koszorúzza a magyar címert is. Magyarországon élő fajai, alfajai: kocsányos tölgy (Q. robur), szlavón tölgy (Q. robur slavonica), kocsánytalan tölgy (Q. petraea), molyhos tölgy (Q. pubescens), magyar tölgy (Q. frainetto), amerikai mocsártölgy (Q. Quercus palustris), csertölgy (Q. cerris). Jelentősen eltérő tulajdonságai miatt az erdészek a csertölgyet a "nemes" tölgyektől teljesen elkülönítve szokták kimutatni.