Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
tölgyfa oak
tölgyfa- oaken
tölgyfából ... oaken
tölgyfából ... oaken
tölgyfaguba... oak spangle...
tölgyfaguba... spangle

Magyar Magyar Német Német
tölgyfa Eiche (e)

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Tölgyfa

(Quercus), a róla nevezett család fája vagy cserjéje, 300 faja (hazánkban 6, de több fajvegyülék és eltérés) Ausztrália és Afrika kivételével az egész föld hegyein terem, még pedig Ázsiában 148, Amerikában 142, Európában 20-24. Afrikának nincs külön tölgye, csak néhány dél-európai terem az északi részén. Kérge repedezett, levele egynyári vagy örökzöld, emez gyakran nem öblös.

Virága egylaki, hím virágja szakadozott barkává egyesül, termővirága rügyforma, de a tetején kibúvó bibeszála a levélrügytől könnyen megkülönbözteti. Termése a makk ellipszoid, tojásdad vagy hosszas, az alját pikkelyes vagy bozontos külsejű makkcsésze takarja. Az amerikai meg a közép-európai tölgyek lombhullatók, a mediterrán vidék, Kis-Ázsia és Perzsia tölgyei többnyire örökzöldek.

I. csoport. Egyőszi makkosak, makkjuk az első őszön megérik. A) Az óvilág tölgyei őszkor lehulló levelekkel. Ilyen a mocsártölgy v. mocsárfa (kocsányos tölgy, Quercus Robur L., Quercus pedunculata Ehrh.). Levele vékony, kurta nyelvű, az alján fülhöz hasonló cimpája van, egy-egy oldalán legfeljebb ötkaréjú. A levélfakadással egyszerre virágzik, makkja rövidebb v. hosszabb csumára (kocsány) van fűzve, ellipszoid és deres. Törzse 50 esztendős koráig sima, később mélyen megrepedezik. Koronája nem sűrű. Karógyökere 2,5 m-nyire hat le a földbe, oldalvást számos erős ágat bocsát, tehát mély fenekű vagy legalább tetemes mélységig átjárható talajt kíván. Legszebben tenyészik a síkságnak jó kövér, laza talaján, de agyagos friss homoktalajon is megterem, a hegyen fölfelé a következő fajnak engedi át az erdőalkotást. Alföldünknek is ez az erdőalkotó fája. Magva csak az érése után való első esztendőben, de könnyen csirázik. Sok betegsége van (napégés, korhadás, tetőaszály, rák). Egy fán sem él annyi bogár, mint a mocsárfán. Legnevezetesebb e tekintetben a gubacsdarázs . Bántja a cserebogár, a búcsús lepke, a tölgy iloncája v. lombsodrója. De csak egymásra következő több esztendei lombvesztés ölheti meg, öregebb korában nagy sarjadzó képessége védelmezi. Fájának nagyon vastag és széles bélsugara (tükre, tükörrostja) és tágas edénye van. Fakeménye világosabb vagy sötétebb pirosas szürke-barna, néha barna-fekete, a 8-13 esztendős fafehérje sokkal világosabb. Keménysége középszerű, de a sűrűsége csekély. Minden körülmény között nagyon tartós, a vízépítkezésnél meg a hajógyárban nagyon becses, de sok más módon értékesítik. Hordódongának sokat feldolgoznak. Mint tüzelő és szénégető a bükknél valamivel kevesebb értékű; kérge nevezetes cserző szer, de a makkja is hasznos (makk-kávé, makkoltatás). Ültetve nevezetesebb eltérése: a tornyos mocsárfa (Qu. pyramidalis Bosc. vagy Qu. fastigiata Lam.) jegenyetermetével, a szomorú mocsárfa (Qu. pendula Lodd.) vékony csüngő vesszőkkel, sőt sallangos és tarka levelű, valamint alacsony bokorformája is van. A muzsdaly-T. v. kocsánytalan T. (Qu. sersiliflora Salisb.) levele aránylag keskenyebb, vastagabb, az alja cimpátlan, de különösen a nyele megnyúlt, makkja csoportos, gyakran kocsánytalan v. rövidcsumás, inkább tojásdad. Mintegy 14 nappal később fakad s virágzik, mint a mocsárfa, mert rendesen magasabb helyen szokott erdőt alkotni. A festő T. v. gubacs-T. (Qu infectoria Oliv.) többnyire bokor, bokrosan 2 m magas, levele kurta nyelű, hosszas, fordított tojásdad. Kurta csumán 1-3 hengerded, egész 4 cm. hosszú makkot érlel. Ruméliában, Görögországban s tovább keleten Szíriáig és Perzsiáig terem, gubacsa nevezetes iparcikk. Rajta terem a török v. aleppói gubacs, melyet az orvosságtáros sokfélekép használ; belőle készül az aleppói tinta, valamint a fekete festék is. A hazai T.-ek közül meg a pelyhes és a bodros levelű tölgy tartozik ide (Qu lanuginosa Lam. vagy Qu pubescens Willd. és Qu. crispata Stev.). Kérgét cserzőnek használják. B) Az újvilág lombhullató tölgyei, melyeknek levele lehulláskor szint nem változtat. A gesztenye-T. (Qu Prinus L.) Észak-Amerikában nagy erdőket alkot, s acuminate DC. és monticola Mchx fajtáival együtt a fehér cserzőkérget termeli. Ilyen hasznú továbbá ott a Qu. alba L. A Qu macrocarpa Mchx makkja u. o. 5 cm. hosszú, s a makkcsésze egészen vagy a 2/3-át elföldi, ehető. C) Örökzöld T. (Qu Ilex L.). Levele kerekded vagy hosszas, ép szélű vagy öblösen fogas, a visszája molyhos. A Földközi-tenger mellékének 2-4 m magas, berzedt bokorja; makkja hosszú; a spanyol, francia, valamint Afrika északi részén is ballota néven eszik, azért Qu Ballota Desf. is a neve. Több ültetett fajtája van, kérgével cserzenek. Ide tartozik a paratölgy. A karmazsin-T.-t l. o.

II. csoport: Kétőszi makkosak; a makk két nyáron át érik meg. A fűzlevelű T. (Qu Phellos L.) levele keskeny ellipszisforma, többnyire ép szélű, fiatalon szőrös, később lekopaszodik, egynyári. Az ezüstös fűzfához hasonlít, 20 m magas, Észak-Amerika nyugati részén nő. A Qu. nigra L. (vízi T.) csemetéjének levele öblös, a nagy fájáé ép szélű, ékforma, többnyire 2 v. több esztendeig marad a fán. Észak-Amerikának nedves helyein, különösen nyugaton nő; kérge cserző. A bársonyos T. (Qu. velutina Lam., Qu. tinctoria Barts., l. a Festő növények képmellékletén) levele hosszúnyelű, szárnyasan hasogatott, a visszája bársonyszőrű, őszkor barnapiros, egész 3 dm. Kérge vastag, nagyon barázdás s mint T.-citromkéreg használatos. Hasonlója a Qu. coccinea Wangenh. (skarlátpiros T.), de a levélnyele meg a középere piros, őszre egészen skarlátpiros lesz. Az Egyesült Államokban nagy erdőket alkot, fáját Angol-országba szállítják, kérgével cserzenek. A Qu. rubra L. (piros T.) levele szárnyasan hasogatott, csak fiatal korában szőrös, makkja nagy, tojásdad. Csinos fa, a Huron-tótól kezdve Floridáig és Texasig terjedelmes erdőségeket alkot; kérge nagyon sok festő anyagot szolgáltat, éppen úgy, mint a gyors növésű és aprómakkos tavi tölgyé (Qu. palustris Dur.). A Qu. castaneifolia C. A. Mey (gesztenyefa levelű T.) levele lándzsás, öblösen fogas, fogai sertével végződnek, kitelel. A szelíd gesztenyéhez, a makkja inkább a cserfáéhoz hasonlít. 20-25 m magas. Ruméliában, Kis-Ázsiában, Perzsia északi részén a Kaszpi-tóig nagy erdőségeket alkot. A Vallonea-T. (Qu. vallonea Kotschy) levele hosszas, egyenetlenül fogas, a fog sertehegyü, kitelel, a visszája szőrös. Makkja nyeletlen, egyenkint nő, a csészéje majdnem egészen eltakarja; makkcsészéjének pikkelyei szétállnak v. hátra görbülnek, szálasak. Ruméliának, Görögországnak és Kis-Ázsiának meglehetős nagy fája, makkcsészéjét (vallonea, belanidia, vallonida, balonia, cupulae Quercus Aegilopidis) ezer mázsánkint szállítják Európába és cserzenek vele, de fekete festék is készül belőle. A Qu. Aegilops L. (a. m kecskeszem-T.) tulajdonképen több fajtának a közös neve, amelyről a vallonea-makkcsészét gyűjtik. Ilyen a Qu. Graeca Kotschy Attikában, Krétán és Kis-Ázsiában, továbbá a Qu. oophora Kotschy tyúktojásnagyságú vagy nagyobb makkjával Kis-Ázsiában. E sorozatnak tagja a mi cserfánk, mely makkját szintén két nyáron át érleli meg. A T. egyik legnevezetesebb erdei fa, az erdész is nagy gondot fordít rá.

A T. az európai népek legrégibb természetvallásos mítoszával és művelődésével szorosan összefolyik, kivált az ógörög, etruszk, germán, kelta, skandináv és porosz népével. Dodona T.-jában, Görögország északi részén székelt a legrégibb hellén orákulum s a papok a levelének susogásából jósoltak. A rómaiak Jupiternek szentelték (arbor lovis). Az ős gallus és germán a T.-t szent fának tartotta. A tölgyest az isteneknek szentelték s az áldozatot leghatalmasabb és legmagasabb T. alatt végezték. Több szláv törzs előtt is szent volt a T. s az áldozat tüzét T.-ból rakták. Midőn a kereszténység Németország s a Keleti-tenger országai felé terjedt, több szent vén T.-t kivágtak. Geismar híres szent T.-ját (Hessenben) Szt. Bonifacius vágta ki. Júdea és Perzsia népe is nagyra becsülte a T.-t. A tölgykoszorú minden időben komoly jelkép volt. Régi időben a pap koszorúzta magát vele, de mint korona a római polgárerénynek is jutalma volt. A tölgylomb a gót díszítményre gyakorolt hatást.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is