Töltény

A kézi fegyverek és a lövegek lőszere. A T.-t, azaz a fegyvernek valamely toktól körülzárt kész lőszerét valószínűleg Spanyolországban használták először 1569 körül; Franciaországban a tölténytáskával együtt 1644. A tölténytáska Gusztáv Adolf találmánya. A régi lőszerek nagy lőporedényekkel, gyújtószer-tartókkal, több rőf kanóccal és golyózsákkal voltak felszerelve.

Némelyek fahüvelyekkel (lőpormértékkel) ellátott vállszíjat (bandelier, bandouliere) és kanóctokot (Couvre-meche) viseltek; ez utóbbi a hollandiaktól származott és vörösrézből készült; ilyeneket hordtak a XVIII. sz. gránátosai is. A XVI. sz.-ban, mikor a könnyűlovasoknál már a T.-t használják, ezek a derékövhöz csatolt, rendesen 10-15 T.-t tartalmazó, ún. T.-dobozokat viselnek. A papiros-T. rendszeresítésével a XVII. sz. vége felé a gyalogság leteszi a vállszíjat és e helyet T.-táskát kap.

A mai kézi lőfegyvereknél kizárólagosan egységes T.-eket alkalmaznak, még pedig egyenkint vagy csomagonként (esetleg dobozonként) való töltéssel. Az egyenkénti töltésnél az egyes T.-eket vagy a T.-űrbe (egytöltetű) vagy a puskán levő szekrénybe vezetik be. A csomagonkénti töltésnél a T.-eket bizonyos (rendesen 4 vagy 5) számban könnyű bádogkeretbe foglalva evvel együtt a puska ismétlő művezetébe (tárba, szekrénybe) vezetik be és a bádogkerettel vagy a T.-ekkel együtt az ismétlő művezetben hagyják vagy pedig a bevezetés után a T.-ek nélkül kirántják. Az első művelet a csomagtöltésnek, a második a tulajdonképpeni csomagonkénti töltésnek felel meg. A csomagtöltés az osztrák-magyar 1888. évi mintájú ismétlőpuskánál, az 1888. é. m. német puskánál stb., a csomagonkénti töltés az olasz Vetterli-Vitali-puskánál fordul elő. A bádogkeretek vagy csak egy bizonyos helyzetben tolathatók az ismétlő művezetbe, mint az osztrák-magyar 1888. é. m. ismétlő puskánál, vagy pedig a bádogkeret és az ennek megtartására szolgáló s szemölcs részarányos alakú, mely esetben a többnyire tárnak nevezett bádogkeret, akármelyik oldalával van lefelé fordítva, az ismétlő művezetbe vezethető be.

Ez az utóbbi alak a közönséges használatra nem nyújt oly kiváló előnyöket, de célszerűnek bizonyult különösen a sötétben való töltésre, valamint a megtöltött T.-táraknak a T.-táskában és T.-rakaszokban való csomagolására. A T.-eknek a tárban való elhelyezését megkönnyíti perem nélküli gyártásuk. A perem nélküli T. a peremmel ellátottaktól az által különbözik, hogy a hüvely hátsó és kúp- vagy henger alakú törzsének hátsó részébe körded horony van besajtolva, miáltal egy a hüvelyből ki nem álló perem képződik.

A perem nélküli elnevezés tulajdonképpen nem helyes, és a szóban forgó T. « kiálló perem nélküli»-nek lenne elnevezendő. A körded horonyba kapaszkodik. A hüvelyeknek perem nélkül való gyártása azon előnnyel jár, hogy a T.-ek a tár szimmetrikus alakját megengedik és hogy a T.-ek és tárak csomagolásánál, valamint málházásánál a rendelkezésre álló térfogat jobban és teljesen kihasználható. A perem nélküli T.-ek az ütőszeg előreugratásánál nem támaszkodhatnak a T.-űr peremágyához, miután az ehhez szükséges kiálló perem hiányzik; ennek szerepét a T.-hüvely ín átmeneti kúpja veszi át, mely a T.-űr hasonló alakú lépcsőjéhez fekszik. A lövegeknél többnyire megosztott T.-ek használtatnak, t. i. olyanok, melyeknél a lövedék és a lőkészítmény egymástól elkülönítve van és külön-külön vezettetik a T.-űrbe. Kisebb űrméretű és a tüzelés fokozott gyorsaságával bíró lövegeknél, vagyis az ún. gyorstüzelő lövegeknél egységes löveg-T.-eket is alkalmaznak, melyeknél a kézi lőfegyverekhez hasonlólag a löveglövedéket a töltettel és gyújtvánnyal (csappantyúval) fémhüvely által egyesítik. A megosztott T.-eknél a töltet többnyire selyem- vagy vászonzacskóba van csomagolva. A lőszerfelszerelés egyszerűsítése végett a tábori lövegeknél kétrészű T.-eket mint lövő T.-eket alkalmaznak. Ezeknél az egy-egy lövéshez szükséges, a lövő T.-nek megfelelő töltet két egyenlő részre osztva, két zacskóba van csomagolva; ezen kétrészű T. fele, azaz egy zacskó, a hajító T.

Forrás: Pallas Nagylexikon