1. orosz szibériai kormányzóság Tobolszk, Jenisszeiszk, Mongolország
és Szemipalatinszk között, 857,682 km2 területtel, (1892) 1.422,681
lak. D-i és DK-i részeit hegyek, az Altai és az Ala-tau láncai borítják. Mind
álló-, majd folyóvizekben bővelkedik. Az éghajlat zord. T. városban az évi
középhőmérséklet -0,9°, a januáriusé -19,2°, a juliusé 18,5°. Bányászati
kincsekben igen gazdag; a gazdagabb aranybányák: Carevo-Nikolajevszkij és
Jegorievszkij; az ezüstöt bányásszák főképen Zirianovszkiban, a vasércet a
Szalairi láncban s a Kuznetszkii-Alatauban, a jászpiszt s porfirt
Korgonszkajában, a szenet Bacsatszkojéban, ezenkivül nyernek ezüsttartalmu
ólomércet, rézércet és sót. Az ásványvizforrások közül a legismertebb a
Rhamanovszkíjei. A földmívelésre alkalmas terület mintegy 21 millió ha.
Jelentékeny az állattenyésztés is. A lakosság kevert; vannak köztük oroszok
(91%), osztjákok, szamojédok, tatárok s kalmükök. A jelentékeny kohászaton
kivül az iparos foglalkozás leginkább a szeszégetés. Az 1804. fölállított
kormányzóság járásai: Barnaul, Biiszk, Kainszk, Kuznetszk, Mariinszk és T.
2.
T., az ugyanily nevü kormányzóság s járás, püspökség és egyetem (1888 óta két
falultással) székhelye a Tom partján, az 1896. megnyilt szibériai vasút
mellett, (1893) 66,288 lakossal, szeszégetéssel, bőr-, kocsigyártással, élénk
tranzitó-kereskedéssel, katonaorvosi, bába- és más közép- és népiskolákkal,
nyilvános könyvtárral, természettudományi társulattal, folyami kikötővel, nagy
fogházzal a Szibériába száműzött és tovább szállítandó elitéltek részére. 1604.
alapították.
Forrás: Pallas Nagylexikon