Tonalitás
zene
a zenében az az uralkodó hangnem, amelynek az
alapján valamely zenemű áll; ha p. egy zenemű C-durban vagy G-mollban van irva,
tehát az előbbinek kemény C s az utóbbinak lágy G a T.-a, amiből azonban nem az
következik, hogy az egész zeneműben csakis a kijelölt hangnem uralkodjék, hanem
csak az, hogy a mű egységes benyomása érdekében a fölvett hangnemnek kell benne
a túlnyomó elemet képviselnie, főleg pedig a mű expoziciójánál és a záró
résznél. Mentül jobban kidomborodik egy zeneműben a T., annál kielégítőbb
hatást kelt, mig ellenkezőleg a szerfelett túlságos modulációk által lényegesen
kivetkőztetik T.-i jellegéből.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|