tonalitás
a zeneművészet egynemű közegének egyik fő kategóriája, a hangnemi viszonylatok rendszere,
közelebbről a dúr-moll-hangrendszer, amely az európai zenében 1600-1900 közt uralkodott, s
mint az alaphangra (finálisra) épülő egyközpontú rendszer a világ zeneesztétikai befogadásának
begyakorlott eszköze volt az én számára. Ellentéte az atonalitás.
egy festmény uralkodó tónusa, általános színhatását megadó jellege.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|
Magyar
Angol
Német