Tongking

(Tonkin), francia gyarmat Hátsó-India É-i részében Kuang-szi és Jünnan khinai tartományok, Felső-Birma, Sziám, Annam és a D.-Khinai-tenger közt, 90-100,000 km² ter., mintegy 12.000,000 lak. Természeti alkata szerint három részre oszlik; ezek: a delta vidéke, az É-i fensík és a Ny-i erdős vidék. A delta-vidék területe, amely az ország többi vizeit is magában foglalja, 12,800 km² ter. Fontos itt az Alongi-öböl, a szigetek közül pedig a Kebao-szigetek, széntelepeik és a Kak-ba halásztelepei miatt. É-on az ország összefüggésben van a khinai hegyes vidékekkel és meredeken ereszkedik le a delta-vidékre; É-on e magas részt sűrű erdők borítják, K-en azonban a földet művelik. A legfontosabb ásványkincsek: szén (Dong-trieu és Kebao közt a szénmedencék hossza 110 és szélessége 15 km.), vas, réz (Keluim és Than-hoa), ezüst és arany. Fő folyója a Szong-ka (Hong-kiang), amely átfolyik a gyarmaton és kitünő vizi útul szolgál Jünnan khinai tartomány felé. Az éghajlat forró és erős, különösen májustól szeptemberig, amidőn a viharok is gyakoriak. 16,5° és 28,9° a hőmérsékleti szélsőségek. Az erdők értékes fákban, egyebütt a föld tropusi gyümölcsfákban igen gazdag. A fő termék a rizs, amelyet főképen a delta-vidéken termesztenek és amely jóságra nézve a legjobb sziámival versenyez; 1892-ben 1,06 millió picult termesztettek; a rizst főképen Hong-kongba viszik ki. Egyéb fontosabb termékek: a cukornád, pamut, tea, kukorica és újabban az indiai mák. A kávé- és kákaó-ültetvények, valamint az európai gabonafélék jól díszlenek. Az állattenyésztés is jelentékeny. Selymet, papirost, indigót, olajat, cukrot, rizspálinkát gyárilag készítenek; pamutfonókat és szövőket is állítottak föl. A lakosok olyanok mint az annamiak, köztük mintegy 400,000 keresztény (r. kat.), 1500 európai és mintegy 10,000 khinai. A hegyekben moi, man, muong és egyéb nevü törzsek laknak. Hanoi a helytartó székhelye; a 14 tartományt mandarinok támogatása mellett francia tisztviselők kormányozzák. A külkereskedelem gyorsan fejlődik. 1894. a behozott áruk értéke volt 30.775,645, a kivitt áruké 15.001,295 frank; amazok közt a főbbek a fémek, gépek, fonalak és szövetek; ezek közt a rizs és egyéb élelmi szerek (8.644,156 frank), továbbá az állati termékek. A tranzitó-forgalom Jünnan felé 5, illetőleg 3,2 millió frankra rug. 1894. érkezett 197 európai hajó; ezek közül 115 volt francia. A forgalom középpontjai: Hai-fong, Namdink és Kuang-jen; mint hadi kikötő az Alongi, mint kereskedelmi Hai-fong állanak első sorban. A Szongka torkolatában a hajózás a folyam medrének eliszaposodása következtében nehézségekkel küzd. A Langsonig 1895. megnyitott vasút a forgalmat jelentékenyen emeli. A postahivatalok száma (1892) 19. Tenger alatti kábel visz Hueba és Hongkongba. Annam a T. összes bevétele volt (1895) 7.570,000 dollár; Franciaország 1897. fizetett T. javára 24.390,000 frankot.

Történelem. T. 1802-ig független ország volt; ekkor Annam fenhatósága alá került. 1873. tették meg a franciák a T. felé való terjeszkedésre az első lépést, 1874. pedig Annam császárjával szerződést kötöttek, amely szerint a Szongka folyón hajóikkal akadálytalanul járhatnak. Midőn azonban a khinai tengeri rablók francia hajókat is megtámadtak, 1882. Riviere tengerészkapitány elfoglalta Ha-noit és előkészítette T. elfoglalását. A khinaiakkal folytatott három évi küzdelem után (l. Franciaország VII. köt. 567 old.) 1885 jun. 9-én békét kötöttek Tien-cinben, amely szerint T. francia birtokká lett. Courcy generális a következő év májusig ott minden ellenállást megtört, ugy hogy a francia csapatok nagy része háborítatlanul térhetett vissza hazájába. Még ugyanazon évben szabályozták a T. fölötti protektorátust; e szerint a fő rezidens Ha-noiban, a másik két rezidens pedig Hue, illetőleg Ha-noiban székel. 1887 okt. a franciák T.-ot Indokhina néven Annamal és Kokinkhinával egyesítették és egy főkormányzó uralma alá helyezték; de mindegyik tartomány megtartotta külön közigazgatását. 1893. Sziám volt kénytelen Indokhina számára birtokainak egy részét átengedni, amivel lakóinak száma legalább két millióval szaporodott.

Forrás: Pallas Nagylexikon