Topelius

Zakariás, finnországi svéd költő és iró, szül. Kuddnäsben (Új-Karlebyy mellett) 1818 jan. 14-én. Egyetemi tanulmányait Helsingforsban végezte s utána csakhamar mint publicista tünt fel. Hosszu időn át (1842-60) egy helsingforsi finn-barát svéd napilap szerkesztője volt. E közben (1854) a finn történelem rendkivüli tanára lett a helsingforsi egyetemen, kilenc évvel később u. o. a finn, orosz és az u. n. északi országok történetének rendes tanára (1863-tól), mely tisztét 15 éven át nagy elismeréssel viselte. A 40-es években alakult finn képzőművészeti társulat felvirágoztatásában mint titkárnak nagy része volt. Mint költő rendkivül hazafias iránya és költészetének nemes hangja által Finnország legnépszerübb emberei közé tartozik. Főleg a lira terén alkot nagy sikerrel; ide vágó műveit általában a finom érzések művészi kifejezése jellemzi. Fő műve a Ljungblommor (Pusztai virágok) c. kötet (3 rész, 1845-50), mely már több kiadásban forog közkézen, az első Helsingforsban, további négy kiadás Stockholmban jelent meg. Husz évvel később adta ki Nya Blad (Új lapok) c. új kötetét. A szinműirásban is kisérletet tett, s e részben Regina v. Emmeritz c. tragédiája figyelemre méltó. Elbeszéléseivel szintén nagy tetszést vívott ki; ezek közt nevezetes az Egy sebész elbeszélései címü kötet, mely Finnország történelméből meríti tárgyát, a Gusztáv Adolf és III. Gusztáv uralkodása közé eső időszakból. Meséi és olvasókönyvei új meg új kiadásban, svéd és finn nyelven, országszerte el vannak terjedve.

Forrás: Pallas Nagylexikon