Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Tornajátéko... ----

Magyar Magyar Német Német
Tornajátéko... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Tornajátékok

mindazon mulattató és testedző társas testmozgások, amelyeknek végrehajtása bizonyos szabályokhoz lévén kötve, alkalmasak arra, hogy a rendszeres tornázás anyagául tekintessenek. Az összes társas labdajátékok, u. m. róta, hosszu méta, duplex, kapós stb. alkalmasak arra, hogy tornajátékként használtassanak fel, különösen ott, ahol erre alkalmas terem vagy szabad térség áll rendelkezésre. A labdajátékok azonban nem merítik ki a T. igen tág körét, hanem beletartoznak ebbe mindazon társasjátékok is (l. Játék), amelyek bizonyos testi erőnek és ügyességnek kifejtését igénylik. Különösen nőknél és gyermekeknl fontosak a T., mert csak ezeknek hellyel-közzel való beillesztésével lehet a szigoruan módszeres tornázásnak egyeseket lehangoló hatását elenyészteni. Hazánkban a közoktatásügyi minisztérium rendezett 1893. és 1895. torna és játékok begyakorlására tanfolyamokat, melyekben Ottó József vezérlete alatt több mint 100 középiskolai tanár vett részt.

A T.-hoz sorolhatók a középkori harcjátékok (ném. Turnier, franc. tournoi, lat. torneamentum, hastiludium). Állítólag a IX. sz.-ban Godefroy de Preuilly francia lovag találta föl ezeket. Különféle fajai voltak, igy az u. n. buhurt csupán arra szolgált, hogy a lovasok ügyességét tüntesse föl, ellenben a tjost- (lat. justa-) ban csak két ellenfél állt egymással szemben, kik leginkább tompa, de gyakran éles fegyverekkel harcoltak. A T.-ban résztvevők két egyenlő csapatba osztattak s ezek már a T.-at (torna) megelőző nap összemérték erjöket, ez volt az u. n. vesperil, vagy vespereide. A torna a lándsadöféssel kezdődött; a résztvevők arra törekedtek, hogy erős, kellő helyben alkalmazott döfés által ellenfelöket a nyeregből kiüssék. Ha a lándsákat eltörték, karddal folytatták a küzdelmet, melyet, ha igy nem sikerült, birkózással fejeztek be. Ha az ellenfél megadta magát, ezt fiance-nak, biztosságnak nevezték. A győztesé volt a legyőzött lova, sisakja és fegyverei, gyakran még váltságdíjat is követelt. Hogy minden baj nélkül nem folytak le e tornák, az természetes; balesetek gyakran fordultak elő, s ez okozta azt, hogy II. Ince, III. Jenő, III. Sándor, III. Celesztin pápák a kiátkozás büntetése alatt betiltották e játékokat, de eredmény nélkül. Mindazon mellékes díszek, igy p. nők jelenléte, a győztes jutalmazása nők által stb., csak a XIII. sz. vége felé kezdett divatba jönni, s a T. lényegével semmi összefüggésben nem állottak, s csak arra szolgáltak, hogy a játékok fényét emeljék. Azon körülmény, hogy a legyőzött fegyverzete, lova, sőt néha váltságdíj is, a győztesé volt, az egész T.-at némileg szerencsejátékká tette, s igy sokan üzletszerüen űzték a tornákban részvételt. A XIII. sz. második felében már a T. eredeti nemes voltukból veszíteni kezdettek. A XIV. és XV. sz.-ban még művelték a T.-at, de már mindinkább puszta látványosságá sülyedtek. Rendesen párviadal volt, melyet a nehéz páncélzat majdnem ártalmatlanná tett, de ezért rövid ideig is tartott. A XV. sz.-ban alakultak az u. n. tornatársulatok, melyek tagjai a régi nemesség soraiból kerültek ki, kik az új nemeseket körükből kizárták. E társulatok célja volt a lovagjátékok ápolása, azok módozatainak megállapítása stb. I. Miksa maga is nagyon ápolta e játékokat, halála után azonban mindinkább elhanyatlottak. II. Henrik francia király 1559-iki balesete, midőn egy torna alkalmából életét veszté, végleg diszkreditálták e játékokat. Helyökbe most a lovaglások különböző fajai léptek. A XVII. és XVIII. sz. az e fajta mulatságokat művelte, főleg mert alkalmat adtak egy pompa kifejtésére. A mult század óta ezek is megszüntek, csak nagy udvari ünnepélyek alkalmával tartanak ilyen u. n. T.-at, melyeknek azonban a régiekhez a néven kivül semmi közük nincsen. T.-at a régi görögöknél.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is