Tornaverseny
a rendszeres és általános testképzésben részesülőknek
szabályos erőmérkőzése. A régi görögök T.-t l. Olimpia. A mai T.-ek vagy
egyéniek, vagy csoportversenyek, egyszerüek, vagy pedig több feladatból állók.
Legszokásosabbak az ugrási, súlydobási és futásversenyek, mert röviden
lebonyolíthatók, sem a versenyzőket, sem a nézőket nem fárasztják a mértéken
túl, eredményeik könnyen megbirálhatók s nagyobb külső előkészületet nem
igényelnek. Azonban mivel ezen egyszerü versenyekből a versenyző tornásznak
általános testi képzettségét megitélni nem lehet, szükséges volt az u. n.
összetett versenyeket megállapítani. Ezeknek egyes részeit ugy válogatják ki,
hogy a versenyzőnek minden testrésze és minden irányu energiája érvényesüljön.
A tanuló ifjuságnak, különösen a zsengébb koruaknak versenyfeladatai csak
olyanok lehetnek, amelyek a szabadban való természetes, játékszerü, tehát nem
túlerőltető mozgásoknak felelnek meg, igy rövid futás, mérsékelt magasságu
ugrás, póznamászás, birkózás. Németországban különösen kifejlődtek a
nagyszabásu egyesületi T.-ek, mig nálunk az utóbbi években a kormánynak
kezdeményezésével és támogatásával az ifjusági T.-ek léptek előtérbe; igy az
1891-iki budapesti országos ifjusági T.-en részt vett 3000, az 1893-ikin
mintegy 2300 tanuló s az 1896-iki ezredéves T.-en a király jelenlétében 4800
tanuló mutatta be képzettségét.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|