Tornaverseny

a rendszeres és általános testképzésben részesülőknek szabályos erőmérkőzése. A régi görögök T.-t l. Olimpia. A mai T.-ek vagy egyéniek, vagy csoportversenyek, egyszerüek, vagy pedig több feladatból állók. Legszokásosabbak az ugrási, súlydobási és futásversenyek, mert röviden lebonyolíthatók, sem a versenyzőket, sem a nézőket nem fárasztják a mértéken túl, eredményeik könnyen megbirálhatók s nagyobb külső előkészületet nem igényelnek. Azonban mivel ezen egyszerü versenyekből a versenyző tornásznak általános testi képzettségét megitélni nem lehet, szükséges volt az u. n. összetett versenyeket megállapítani. Ezeknek egyes részeit ugy válogatják ki, hogy a versenyzőnek minden testrésze és minden irányu energiája érvényesüljön. A tanuló ifjuságnak, különösen a zsengébb koruaknak versenyfeladatai csak olyanok lehetnek, amelyek a szabadban való természetes, játékszerü, tehát nem túlerőltető mozgásoknak felelnek meg, igy rövid futás, mérsékelt magasságu ugrás, póznamászás, birkózás. Németországban különösen kifejlődtek a nagyszabásu egyesületi T.-ek, mig nálunk az utóbbi években a kormánynak kezdeményezésével és támogatásával az ifjusági T.-ek léptek előtérbe; igy az 1891-iki budapesti országos ifjusági T.-en részt vett 3000, az 1893-ikin mintegy 2300 tanuló s az 1896-iki ezredéves T.-en a király jelenlétében 4800 tanuló mutatta be képzettségét.

Forrás: Pallas Nagylexikon