Törökvörös
anyag
az a lakk, mely a textilroston előállított
aluminiumricinoleátban (Fischli szerint Al2(C18H33O3)2(OH4)
foglalt szabad hidroxil-csoportok egy részének alizarinnal való telítése révén
képződik. A T.-festést először Indiában gyakorolták, ahonnan a festésnek ez a
sajátságos módja már igen régen Törökországba is eljutott; ez adta meg neki a
nevét; a XVIII. sz. közepe táján Franciaországban is meghonosodott a festésnek
ez a kiválóan fontos ága s mióta a francai kormány 1765. az eljárást
nyilvánosságra hozta, azóta a T.-festét elterjedt egész Európában. A T.-festés
jellemző művelete a textilanyagnak a T.-olajjal való pácolása. A
régi eljárásnál a fonalakat vagy szöveteket az u. n. tournant-olajnak, t. i. az
olajbogyók (olivák) utolsó préselésével nyert, könnyen avasodó olajnak lúgos
folyadékban való tejszerü emulziójával áztatják és a levegőn megszárítják.
Körülbelül egy hét mulva mossák és újból olajban áztatják, amit ötször, sőt még
többször is ismételnek. Erre következik az aluminiumsókkal való pácolás s végül
a kifestés, amire régente a krapp meg a krapp-preparátumok szolgáltak, újabban
pedig a mesterséges alizarint használják. A T. a legszinállóbb árukhoz tartozik
s ezért, valamint gyönyörü szine és fénye miatt, rendkivül megkedvelték, ugy
hogy ez az áru a legfontosabbak közül való, amelyeket a festő és szinnyomó
előállít. Miután azonban az előállítása még az újabb eljárás szerint is
költséges, azért újabban a T.-árukat más festékekkel és eljárásokkal próbálták
előállítani, ami sikerült is. Ilyen festék p. a nitranilin-vörös, a
nitrozaminvörös stb. Különösen megkedvelték azokat az árukat is, melyek a
T.-nek és az indigónak egy és ugyanazon kelmén való alkalmazásán alapulnak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|