Törökvörös

az a lakk, mely a textilroston előállított aluminiumricinoleátban (Fischli szerint Al₂(C₁₈H₃₃O₃)₂(OH₄) foglalt szabad hidroxil-csoportok egy részének alizarinnal való telítése révén képződik. A T.-festést először Indiában gyakorolták, ahonnan a festésnek ez a sajátságos módja már igen régen Törökországba is eljutott; ez adta meg neki a nevét; a XVIII. sz. közepe táján Franciaországban is meghonosodott a festésnek ez a kiválóan fontos ága s mióta a francai kormány 1765. az eljárást nyilvánosságra hozta, azóta a T.-festét elterjedt egész Európában. A T.-festés jellemző művelete a textilanyagnak a T.-olajjal való pácolása. A régi eljárásnál a fonalakat vagy szöveteket az u. n. tournant-olajnak, t. i. az olajbogyók (olivák) utolsó préselésével nyert, könnyen avasodó olajnak lúgos folyadékban való tejszerü emulziójával áztatják és a levegőn megszárítják. Körülbelül egy hét mulva mossák és újból olajban áztatják, amit ötször, sőt még többször is ismételnek. Erre következik az aluminiumsókkal való pácolás s végül a kifestés, amire régente a krapp meg a krapp-preparátumok szolgáltak, újabban pedig a mesterséges alizarint használják. A T. a legszinállóbb árukhoz tartozik s ezért, valamint gyönyörü szine és fénye miatt, rendkivül megkedvelték, ugy hogy ez az áru a legfontosabbak közül való, amelyeket a festő és szinnyomó előállít. Miután azonban az előállítása még az újabb eljárás szerint is költséges, azért újabban a T.-árukat más festékekkel és eljárásokkal próbálták előállítani, ami sikerült is. Ilyen festék p. a nitranilin-vörös, a nitrozaminvörös stb. Különösen megkedvelték azokat az árukat is, melyek a T.-nek és az indigónak egy és ugyanazon kelmén való alkalmazásán alapulnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Szinnyomás
• Pácok