Torony

Olyan épület v. épületrész, mely alapterületéhez képest igen magas. A toronynak eredete bizonyára védelmi célokra vezethető vissza, a tömör, magas építményekről a körítő falak hajlított lövegekkel könnyen lévén megvédhetők. A torony azonban nemcsak védelmez, hanem tömegével, alakjával ki is tüntet valamit, azonkívül éppen tömege, emlékszerű alakításra igen alkalmas. Ennek következtében már a legrégibb időktől fogva látjuk a tornyot nemcsak védelmi és egyáltalában praktikus célokat (mint jeladás, hangelterjesztés, stb.), hanem pusztán díszítő célokat is szolgálni. Így használja azokat mindjárt a vallásos építészet, melynek érdekében állott, hogy templomai a többi épületek fölött uralkodjanak.

Találkozunk a toronnyal a kínai, japán és indus vallásos építészet pagodáiban, az egyiptomi templom pilonja szintén nem egyéb két vaskos toronynál; látjuk az asszír építészetben, a perzsában, valamint az amerikai ősnépek építészetében is. A klasszikus görög építészet, a tagozásaiban uralkodó vízszintes irány miatt, nem tűri a tornyot, csak erődítményeiben; úgy alkalmazza azt a római építészet is. Úgy a keresztény, mint a mohamedán művészetben megint fölkarolja a vallásos építészet a tornyot; mindegyik eleinte csak praktikus célokból: az egyik harangszóval, a másik élőszóval híván imára a hívőket. Azért a torony, mint campanile (l. o.), csak úgy mellékesen épül a templom közelében. A harangos tornyok később szerves összefüggésbe jönnek a templommal, sőt a román stílusban mellettük más, díszítő tornyok (a kereszthajó mellett) és valamely pontot markírozó tornyok (pl. a hosszú hajó és a kereszthajó keresztezésénél a négyzet fölött) is keletkeznek, úgy hogy pl. chartresi katedrális 8 toronnyal ékes. Legnagyobb és mindekkoráig utol nem ért művészettel alakítja tornyait a csúcsíves építészet; nemcsak erődítményeiben, hanem polgári építményeiben is, mint városházakban, szövetkezetek házaiban, privát házakban, stb. és főleg templomaiban. A függőleges tagozású, magasba törekvő csúcsíves stílus kapva kap a tornyokon; alaprajzait fölfelé menet átidomítja a négyszögből a nyolcszögbe, külső fölületét gyámpillérekkel, geometrikus díszítményekkel tagolja, tetejét a sarkakon kisebb tornyocskákkal, a középen pedig magas, sokszor áttört művű kősüveggel koronázza (pl. a legszebb magyar T.-nyal, a pozsonyi ferenciek templomának tornyával). E sorok kíséretében az egyházi építészetből a leghatalmasabb művű tornyokat, a kölni székesegyház tornyait mutatjuk be, a polgári építészetből pedig a bourgesi városház tornyának architektonikus alakítását.

A csúcsíves építészetben keletkezik a huszártorony is (l. o.), mely közvetlenül a templom fedélzeten (rendesen a négyzet fölött) ül. A renessance építészet eleinte nem kedveli a tornyot; a templomok homlokzata oromzatos, a négyzet fölött pedig, igaz hogy sokszor egész toronyméreteket öltő, kupola emelkedik. A barokkban a tornyok ismét helyet foglalnak a templom homlokzatán és hagym aalakú, fantasztikusan tagolt süveget kapnak. Igen szépek és jellegzetes hazai diszítményűek e korban a felső-magyarországi várak (Sárospatak, Frics, Késmárk ,stb.) és templomok (Szepesszombat, Késmárk stb.) tornyai. Lengyel befolyás alatt készültek, speciális magyar zamatú ornamentikával; tetejük lapos, csorbázatos magas mellvéddel, sgraffito-díszítményekkel. A csúcsíves kortól kezdve sokszor az épületek sarkait, lépcsőházait, erkélyeit (egy igen szépet Nürnbergből a 3. ábra mutat) stb. tornyok v. tornyocskák alakjában formálják, hanem amit a modern, különösen a budapesti építészet a toronnyal mint díszítménnyel űz, az nincs indokolva, mert semmi esztétikai szükség sincs arra, hogy egy sorban levő, a szűk utcákban úgy sem érvényesülő bérházak sarkai, erkélyei, oromzatai stb. tornyokkal díszíttessenek. Az ókori ostromtornyok l. Hadigépek; a sakkjáték egyik figuráját is toronynak, másként bástyának nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Sakkjáték