Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
torpedó fish
torpedó minnow
torpedó spreader
torpedó torpedo
torpedó ágy... torpedo gun...
torpedó ell... crinoline
torpedó kúp... torpedo hea...
torpedó nas... torpedo gun...
torpedókamr... torpedo-fla...
torpedókilö... torpedo-tub...
torpedókilö... torpedo off...
torpedónasz... torpedo-boa...
torpedónasz... torpedo man...
torpedórakt... torpedo-roo...
torpedóromb... destroyer
torpedóromb... torpedo-boa...
torpedót ka... to be bumpe...
torpedóvető... torpedo-pla...

Magyar Magyar Német Német
Torpedó... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Torpedó

Minden olyan testet, tárgyat, melyet a kikötőknek, folyamtorkolatoknak elzárására, ellenséges hajóknak megtámadására használtak, és amely állandóan egy helyben fekve vagy tova úszva, lökés, ütés vagy a villanyszikra által a víz alatt robbanásra volt hozható, kivétel nélkül T.-nak neveztek.

E fegyver hivatására való tekintettel azonban újabb időben kétféle T.-t különböztetnek meg: a defenzív T.-t (tengeri tűzaknát) és az offenzív T.-t, a szerint, amint kizárólag csak védőfegyverként használtatik (tengeri tűzakna), vagy mint támadó eszköz jön alkalmazásba. Mindkét csoport már régi eredetű, amennyiben keletkezésük a múlt századba nyúl vissza, de miután a nagyobb tengeri államoknak, különösen Angol-országnak, nem állhatott érdekében oly fegyvernek tökéletesítését előmozdítani, mely főleg a gyengébbnek erejét volt hivatva és pedig aránytalanul nagy mérvben fokozni, e fegyverek fejlődése igen lassúnak mondható, s gyorsabb fejlődésnek csak akkor indult, midőn 1861-1865. Észak-Amerikában a polgárháború alatt nem kevesebb, mint 37 hajó esett ezen tengeralatti fegyvereknek áldozatul. Az amerikai Bushnell Dávidnak (szül. 1742.) tulajdonítják az első találmányt a T.-technika terén. Az azon korban ismeretes robbanóanyagoknak megfelelőleg kísérleteihez a közönséges lőport használta, melyet egy kis ládácskába tömött és egy óraszerkezettel látott el. Egy szintén az ő terve szerint épített, 20-30 percig a víz alatt mozgatható csónak a ládácskát az ellenséges hajó alá vitte és ott a hajófenékhez erősítette. Bizonyos idő lefolyása után a szekrénykében levő lőpor felrobbant. Miután Bushnellnek az ellenséges angol hajók ellen intézett támadásai sikertelenek maradtak, a T. kérdése csak 1797. merült fel újra, midőn Foulton I. Napóleonhoz hasonló eszmék megvalósításának engedélyezéséért folyamodott. Foulton kísérletei, T.-jának kezdetleges volta miatt, csak némi sikert mutattak föl, s végre itt a fegyver maga is a tengerészeknél általános ellenszegülést keltett, amennyiben azt a tisztességes fegyverek közé sorolni nem akarták. Az orosz és a szövetkezett franciák s angolok között a Fekete-tengeren vívott háborúban lehetett ismét valamit a T. használatáról hallani, de ez alkalommal is e fegyver offenzív segítsége fígyelembe nem vétetvén, használata inkább csak a védelemnek fokozottabb kifejezésére szorítkozott, vagyis a defenzív T., illetve a tengeri tűzakna vétetett alkalmazásba.

Tengeri tűzakna. Ez a kikötők, csatornák, folyamtorkolatok elzárására használtatik s célja az ellenséges hajóknak erőszakos behatolását, közeledését meggátolni. Az akna egy (régebben fából) acél- vagy vaslemezekből készített zárt tonnából (hordóból) áll, melyet robbanó anyaggal töltenek meg és a vízbe dobva, bizonyos meghatározott helyen egy horgony és kötél segélyével a tengerfenékhez horgonyoznak. Az aknaedény úszóképességgel bír, de miután a horgonykötél rövidebb, mint a tenger mélysége, az aknát a horgony súlya 3-5 m.-nyire a víz felszíne alá húzza, és ottan úszik. Az aknaedényben a robbanó anyagon kívül még egy gépszerkezet van, amelynek az edény falaiból kiálló emeltyűire okozott ütés vagy erősebb súrlódás a robbanóanyagnak felrobbanását idézi elő (kontakt tűzakna) vagy pedig olyképen van berendezve, hogy az akna csak villanyfolyam segélyével, egy a szárazföldön (tengerparton) tartózkodó megfigyelő személy által, tetszés szerinti pillanatban robbantható fel (villamos megfigyelő tűzaknák). A kontaktaknáknak két nemét különböztetik meg, u. m a mechanikai kontaktaknát és a villamos kontaktaknát. Az elsőnél az emeltyűkre alkalmazott nyomás, ütés vagy lökés egy gyutacsot süt el, mely tüzét a robbanóanyaggal közli, a másodiknál a megnyomott emeltyűk villanyáramot fejlesztenek, mely a robbanóanyagot meggyújtja. A mechanikai kontaktaknák barátnak s ellenségnek egyaránt veszélyt hozók, amiért is alkalmaztatásuk gyérebb, míg a villamos kontaktaknáknak gyújtó szerkezete az aknának elsüllyesztése vagy a vízből való kiemelésekor egy biztosító csapszeg által hatástalanná tehető, és így a kezelése kevesebb veszéllyel jár. A mechanikai kontaktakna a többivel szemben azonban azon előnnyel bír, hogy primitív szerkezete folytán kevés fáradsággal a hajók által szükség esetén bárhol előállítható.

A kikötők bejáratának v. folyók torkolatának elzárására több akna szükséges, melyek egymástól bizonyos távolságra és rendesen három egymással párhuzamos sorban oly módon süllyesztetnek el, hogy egyik akna a másiknak robbanó körén kívül essék, mivel ellenkező esetben a felrobbanó akna a másiknak robbanását is előidézné. Szükséges továbbá, hogy a hajó két akna között azok egyikének érintése nélkül át ne hatolhasson. Az ily módon elzárt kikötőben természetszerűleg a forgalomnak szünetelnie kellene, saját hajók oda az aknalerakások után se ki, se be nem mehetnének. A forgalomnak bizonyos korlátok között és nagy elővigyázat mellett eszközlendő fenntartása céljából a kontakt aknasor nem egészen zárt, hanem egy a hajóforgalomra szükséges vízi út nyitva marad. Hogy azonban ezen vízi utat ellenséges hajó ne használhassa, annak mentén villamos megfigyelő tűzaknákat alkalmaznak és a közeli partokon nehéz lövegekkel felszerelt erődöket építenek. Ezen utóbbi aknák, melyek a hozzátartozó megfigyelő műszerekkel együtt (Ebner nevű mérnökkari tiszt találmánya) oly berendezéssel bírnak, hogy az ütés, lökés ellen érzéketlenek s csak akkor robbannak fel, ha azt egy a parti erődben levő megfigyelő állomáson tartózkodó személy akarja. Felrobbantásuk villamosság által történik. A felrobbantás kellő pillanatának biztos megállapítására a tengerparton ellenséges lövedékek ellen védett helyen felállított sötétkamra szolgál, melynek asztallapján egy fénytelenre csiszolt üveglapon a megvédendő kikötőnek tökéletes és korrekt tervrajza látható. Az aknák elsüllyesztésénél a kikötőnek egy gyűjtőlencsén át visszatükröződő kisebbített képét az üveglapon levő rajzzal koincidálásba hozzák, és azon pontot, ahol az akna elsüllyesztetett, az üveglapon megjelölik. Minden aknától külön drót vezet a sötétkamra asztala alatt elhelyezett fő villanytelephez és onnan az asztalon levő számozott billentyűszekrényhez. A megfigyelőtiszt az asztal előtt ül, és az üveglapon maga előtt látja a lerakott aknák rajzát, valamint a lencsén át visszatükröződő ellenséges hajónak képét is, észlelheti, hogy a hajó melyik számú aknának robbanó körében mozog, hogy a megfelelő számú billentyűnek megnyomása által az aknát felrobbantsa. Egy ilyen felrobbantott tűzaknának a hatása igen nagy. Béke idején eszközölt robbantásoknál észleltetett, hogy a robbanás helyén az első pillanatban körülbelül 200 m körterületben a víz egy lapos gúlát alkotva, 3-4 m-re emelkedik és azután 2-3 másodperc múlva egy vastag vízsugár szökik fel, mely gúlát áttörve 80-90 m magasságra emelkedik, és nagy robajjal esik össze. A víz még huzamos ideig mozgásban marad, számos halhullát, sekélyebb vízben iszapot, földet, kődarabokat hozván felszínre. A tengeri tűzaknák ellen való védekezés a következő: villamos kontaktaknák drótjának vasmacskákkal való felkeresése és átvágása; kötelek vagy láncoknak a tenger fenekén való húzgálása, hogy az az aknába akadva a robbanást előidézze; ellenaknáknak kivetése és felrobbantása azon esetben, ha az ellenség aknasorának helye ismeretes.

Offenzív T. vagy egyszerűen T. Az első ilyen fegyver, melynek keletkezése az amerikai polgárháború idejére esik és úgy ottan, mint később az orosz-török és a francia-kínai háborúkban eredménnyel használtatott, az ún. rúd-T. Kezdetleges primitív szerkezete az idővel haladó sok kísérletezés folytán annyira javult, hogy a hetvenes években az alább említett Harvey-T.-val együtt, mint a hadi tengerészetek T.-fegyvere általánosan használatba vétetett. Egy, fémből (vörösréz) készült, 12-15 kg lőgyapotot tartalmazó robbanóedényből áll, mely edény egy 7 m hosszú és egy gőzcsónakban elhelyezett acélrúd végére erősíttetik. Az edényben a lőgyapoton kívül egy oly kontakt-szerkezet van elhelyezve, mely ellenséges hajóval való érintkezés után, vagy mechanikai vagy pedig villamos gyújtás folytán működik. A támadásnál a csónak az ellenséges hajót megközelíti, a rudat a csónak elején kitolja és a végét annyira süllyeszti, hogy az edény 1 m-re a víz alá süllyedjen; mihelyt a T. az ellenséges hajó falazatába ütődik, felrobban. A gőzcsónakok ilyen támadásoknál mutatkozó elégtelen sebessége, amennyiben a támadó az ellenfél tűzkörletében mozog, vezetett az ún. T.-naszádok vagy T.-csónakok építésére. A Harwey- v. Otter-T., feltalálója után elnevezve, négyszögletű, dülényded alakú, fával burkolt rézedény, melyet kötélhez kötve a hajó 20-30 m távolságban, a víz felszínén úszva vontat. Belső szerkezete folytán, ha kemény tárgyba ütődik, szintén explodál. Támadáskor a vontató kötelet kevéssé meglazítják, melynél fogva a T. a víz alá merülve az ellenséges hajó alá jut és az ahhoz való ütődéskor felrobban. Kezelése nehéz, sok figyelmet kíván, működése bizonytalan, s többször a saját hajót veszélyeztető. Úgy a rúd-, mint a Harwey-T. jelenben már használaton kívül helyeztettek, és az ún. hal-T. által pótoltattak. Ezen automobil szerkezetű T. kétségkívül a legkomplikáltabb fegyver, mely eddig létezett, igen sok kísérletezés eredményének kizsákmányolása után vált csak mint hadifegyver használhatóvá. Számos, a tengerészeti technika terén működő egyén igyekezett ezen T. kérdését megoldani, melynek folytán ezen hal-T. belső szerkezetének minőségére való tekintettel jelenleg igen sokféle hal-T. létezik. A legelterjedtebbek közé tartoznak: a) a kormányozható Sims-Edison-T. , Sims amerikaitól összeállítva s Edison által javítva 1,360 kg súllyal bíró rézből készült, szivar alakú T.-test, mely 450 kg, a szárazföldről villamosság által gyújtható robbanóanyaggal megtöltve, a vízben úszva 20-22 tengeri mérföld sebességgel tovamozog.

Kormányának, valamint gépszerkezetének hajtóereje a villamosság, mely a szárazföldről egy körülbelül 2000 m hosszú dróton jut a T.-ba. Ez az észak-amerikaiak által használt T. a drót által a szárazon lévő indító állomással összeköttetésben lévén, az ellenséges hajó ellen az állomásról indíttatik, és onnan kormányoztatik is; rendeltetése a partvédelem. b) A Brennan-T., a kikötők védelmezésében az angolok használják. Ezen T. propellercsavarjai, egy a T.-test üregében levő dróttekercsnek gyors legombolyítása által forgattatnak. A gyors legombolyítást egy az indítóállomáson a szárazon felállított gőzgép eszközli, ahonnan kormányozzák is. A T. helyének és irányának megjelölésére a T.-ra erősített és a vízből kiálló kis árboc szolgál, mely nappal vörös lobogót, éjjel izzó villanylámpát visel. A legelterjedtebb és általánosságban használatba vett T.: c) a hal- v. Whitehead-T., melynek eszméje Lupis osztrák-magyar fregatta-kapitánytól ered, de a megvalósítása Whitehead akkori fiumei gépgyárigazgató, ki a hatvanas évek végén készítette az első hal-T.-t, s folytonos kísérletezések és javítások által azt tökéletesíteni igyekezett.

Ez a T. 4,5-5 m hosszú, szivar alakú, 300-350 kg súllyal bíró, belül üres acéltest, melynek belső ürege 5 egymástól elzárt részre oszlik. Az első elül levő rész a 24-100 kg súlyú nedves, préselt lőgyapotból álló robbanótöltet felvételére szolgál. A robbantó töltetbe a 0,5 kg súlyú és száraz lőgyapotból álló initial (kezdeményező) töltet helyeztetik, amely a T.-nak egy kemény tárgyba való ütődésekor a gyújtóanyagba (durranó kéneső) ütődő gyújtószeg által jön lobbanásba. A második rész a T. mélységszabályozó készülékét tartalmazza, melynek automatikus mozgása a T.-nak vízszintes kormányára hat és a T.-t az előre beállítható (1-4 m-ig) mélységben való úszásra kényszeríti. A harmadik, legnagyobb és legerősebb falazattal bíró rész a légkamara. Ebben a gép hajtó erejét tevő 70-90 légköri nyomásnyi feszerővel bíró sűrített levegő van felhalmozva, mely az egyenletes mozgás elérése végett egy e nyomást szabályozó szellentyűn át jut csak a hajtó gépezet dugattyúiba. A légkamrában levő magas feszerejű levegő a T. robbanásának esetén a romboló hatást nagymértékben fokozza. A következő rész a gépkamara egy háromdugattyús géppel, mely mozgását a T. hátsó végén lévő két propellercsavarral közvetíti. Rendes körülmények között a gép 30-40 légköri nyomással dolgozik (ez azonban fokozható is), melynél a propellerek percenként 1200 forgást végeznek és a T.-t 200 m távolságig 50 km., 600 m távolságig 40 km. óránkénti átlagos sebességgel hajtják. A legnagyobb távolság, amelyre a T. egyszeri légkészletével eljuthat, 1800 m Ezen számeredményeket utóbbi időben némileg fokozni sikerült. Az ötödik üres rész a súlykamara, melybe a T. kiegyensúlyozásának eléréséhez szükséges kis ónsúlyok helyeztetnek el, továbbá arra is szolgál, hogy háború idejében a kilőtt és célt tévesztett T. a tengerfenékre süllyedjen az által, hogy egy a T. mozgásának megszűntekor kinyíló szelepen a víz a súlykamarába betódul és a T.-t a fenékre húzza. Béke idején ez a süllyesztő szelep nem működik, amiért is a T., ha gépezete megáll, a vízből kiugrik, és a víz fölszínén úszva marad. A hal-T. futásának irányát, ellentétben az előbb említett T.-kal, önműködőleg szabályozza és pedig egyenes irányban és egy bizonyos meghatározott mélységben. E célból két kormánnyal van felszerelve, a vízszintes kormánnyal a mélységnek szabályozására és ennek lapjaihoz erősített, eltolható és rajta merőlegesen álló kis fémlemezekkel (iránykormány) az irány megtartására. A kilőtt T.-nak menete mindaddig hullámszerű, míg a mélységszabályozó a T.-t a beállított mélységben való úszásra nem kényszeríti, ennek elérése után egyenes irányban fut addig, míg gépezete megáll. Nagy fontossággal bír a T.-nak az elején elhelyezett biztosító készüléke, melynek berendezése olyan, hogy a T. csak akkor robbanhat, ha már egy bizonyos távolságot megfutott és így a saját hajót nem veszélyeztetheti.

A kezelésnél ezen készülék biztosító hatását még az által fokozzák, hogy a durranó kénesőt és gyújtószeget egymástól a T. hegyén átdugott csapszeggel izolálják, ez a csapszeg a lövés előtt azonban eltávolítandó. A T.-nak konzerválása, karbantartása igen fontos dolog, mert bármely résznek legcsekélyebb elgörbülése vagy megrozsdásodása a találóképességet nagymérvben csökkenti, sőt a T. használatát is kérdésessé teszi.

A T.-t külön gépekből lövik, lökik (tengerésznyelven lanszírozzák) a vízbe, amelyben azután saját hajtó ereje folytán mozog. A lanszírozó gépágyúhoz hasonlít, mely vagy állandóan a hajótestbe van beépítve (a hajó elején, hátulján vagy oldalán és pedig a víz felett vagy alatt), v. pedig a fedélzeten nyugszik és egy sarokcsapszeg körül forgatható. Ilyen, a mellékleten látható csövekből lövik ki a T.-t, 3-6 légköri nyomással bíró sűrített léggel, vagy újabb időben lőporral is. A cső fémből készül és víz- és légmentesen elzárható závárzatajtóval, akkumulátorokkal, víz alatt működő csöveknél azon kívül még egy zsilipszerkezettel van ellátva, mely utóbbi a T. lanszírozását csak akkor engedi meg, ha a zsilip nyitva van. A legelterjedtebb lanszírozó készülékek a víz felett működők. A hal-T.-t mindennemű hajón használják, és a modern hadihajó nélkülözhetetlen felszereléséhez számítják. A hajók egy bizonyos nemét, amely külön a T. használatának céljaira építtetik, a T.-naszád teszi. Ez nagy, gépszerkezetének minőségénél fogva igen gyorsjáratú, de e mellett súlyra nézve könnyű gőzcsónak azon hivatással, hogy meglepőleg jelenjen meg, T.-it lanszírozza ,és aztán ismét gyorsan lőtávolságon kívül fusson. Hossza 40-50 m, szélessége 3-5 m, vékony acéllemezekből készült teste fedett. Élesre épített homlokzatánál, valamint legújabb szerkezetű kétszeres, sőt háromszoros expanziós gépezeténél fogva szükség esetén óránként 20-25 tengeri mérföldet fut, mely gyors mozgása, különösen akkor, midőn a szénfogyasztás mennyisége kérdésbe nem jön, a felderítő szolgálatnak teljesítésére kiválóan alkalmasnak minősíti. A T.-naszádot nagyságához mérten 2-5 T.-lövő készülékkel, 2-3 gyorstüzelő löveggel és villamos fényvetővel szerelik fel, legénységének száma pedig 2 tiszt és 10-14 ember. Az egyes államok T.-naszádjainak száma jelenleg:

Franciaország:

229

Oroszország:

166

Németország:

154

Ausztria-Magyarország:

63

Olaszország:

132

Angolország:

168

Jellemző, hogy az észak-amerikai Egyesült-Államok csak 3 T.-naszád felett rendelkeznek.

A T.-támadás elleni védekezésre szolgál a tüzérségen kívül a hajóknak kettős feneke és a rekeszrendszer szerinti építése, továbbá erős acéldrótból készült védhálók (Bulivant-hálók), melyek megfelelő nagy szemekből alkotva, a csatahajók körül, legkivált ha azok horgony előtt feküsznek, rudak segélyével kifeszíttetnek. Menetközben ezen hálóknak kifeszítése több okból nem ajánlatos. A hajótesttől elálló háló a közeledő T.-t rendszerint felfogja, esetleg felrobbantja. Újabb időben a T. csúcsához késeket, ollókat erősítenek, melyeknek hivatása a hálót átvágni, hogy az így képződő lyukon át a T. a hajótesttel érintkezésbe jöjjön. Ugyancsak a közelmúlt időben épített T.-vadászhajók, igen gyors járatú, gyorstüzelő lövegekkel erősen felszerelt járművek célja: a T.-naszádoknak háború esetén való megsemmisítése.

Szárazföldi T.-nak oly robbanó testeket neveztek, melyeket első ízben az észak-amerikai polgárháborúban Charlestown ostrománál, 1870. pedig Párizs védelménél használtak. Ez egy robbanóanyaggal telített vas- vagy faedény, mely utakon, útszorosokon, stb. elásva, oly szerkezettel bír, hogy ha egy csapat reája lép, felrobban. E T.-nak további fejlesztése Zubovits Fedor honvéd huszárszázados érdeme, ki a csapatok által vihető 2 kg robbantó gelatint tartalmazó repülő T.-t, tábori erődítéseknél használt, 10 kg robbanó anyaggal ellátott T.-t és állandó erődítéseknél alkalmazott 15 kg gelatintöltetű T.-kat készített. T.-i, minőségük szerint, a reátaposás folytán bizonyos akadálytárgyak eltávolításánál vagy pedig villamosság által tetszés szerinti pillanatban, végre egy szabályozható óramű-szerkezet segélyével, előre meghatározott időben robbannak. Zubovits T.-it több állam használja. Lég-T.-k (aerobombák), kis léggömbök, melyek robbantó anyaggal töltött edényeket vagy lövedékeket visznek és egy ellenséges várerőd felett lebegve, azt leejtik; az esés következtében a T. felrobban.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is