Törpék
mitológia
számos nép mitologiájának és folklorejának, az európaiak
közül kivált a germán népekének jellemző alakjai. Törpeségük foka,
valamint az emberhez való viszonyuk nagyon különböző; de többnyire inkább
rossz-, mint jóindulatu lények, melyeket legtöbbnyire a föld kincseinek
őrzőiképen ismer a néptudat (ilyen a bányarém, l. o.). Mítikus magaslatukról a
még élő hagyományban már rendesen a szervetlen népmonda és mese fokára sülyedve
látjuk őket, ahol bizonyos varázslat segítségével rendesen a természetfölötti
erőkkel szövetkező hős mellé vagy ellene állanak. Feltünő vonásuk főleg a
germán mondákban a fegyverkovácsolásban való csodálatos ügyesség (igy a Völund-
és Siegfried-mondában stb.). Ebből és a kincsek őrzéséhez való viszonylatukból
enhemerisztikus magyarázók históriai emlékek elhomályosult nyomait sejtik a
T.-ről való hagyományokban és azt vélik, hogy a későbbi hódítók magasb
termetétől feltünően eltérő antropologiai sajátszerüségü és a fémek
kohászatában náluknál jártasabb (némelyek szerint csúd, vagyis ősfinn, tehát
ugor) benszülöttek emléke él e mondákban. Ezt azonban a T.-et szerepeltető
mondák összességére nézve alig lehetne igazolni; habár annyi kétségtelen, hogy
amint az óriásokról szóló hagyományok egy részében, ugy itt is volt
némi szerepe a históriai emlékezések mondai túlzásának és kiszinezésének. A
magyar néphagyomány genuin része alig ismert T.-et; ami ilyenféle van népünk
meséiben és mondáiban (?), az jobbára kimutatható kölcsönvétel, leginkább szláv
és germán forrásból. V. ö. Ipolyi, Magyar mitologia (138. old.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|