Történelem

v. történettudomány, az emberiség vagy az egyes nemzetek fejlődésében fontos eseményeknek, emlékezetre méltó dolgoknak hiteles előadása. Vezéreszméje ama törvények kiderítése, melyek az emberiség szellemi és erkölcsi életében uralkodnak. Az elbeszélő T. a megtörténtek összefüggő előadására szorítkozik; a pragmatikai T. már mélyebben hatol az események világába s az anyagot az okokkal és eredményekkel együtt áttekinthető egésszé rendezi; a politikai T. az emberi dolgok folyamatát az állami és társadalmi élet viszonyaiban adja elő; az emberiség történelme az ember kifejlődési menetét tárgyalja; ez az általa felölelt tér nagyságához képest feloszlik: a) biográfiára vagy életrajzra; b) speciális T.-re, mely egyes nemzetségek, családok, társulatok, népekre, népcsaládokra stb. vonatkozik; c) egyetemes T.-re, mely az egyetemes emberiség fontosabb állapotváltozásait adja elő a legrégibb kortól. A történetirás segédtudományai: a kronologia (l. o.), földrajz (l. o.), antropologia (l. o.), etnográfia (l. o.), nyelvtudomány (l. o.), államtudomány (l. o.), filozofia (l. o.), archeologia (l. o.). i

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Egyetemes történelem korszaka