Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Történeleme... ----

Magyar Magyar Német Német
Történeleme... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Történelemelőtti idők

vagy őstörténelem (praehistoria), az a tudomány, mely az emberi nem azon időbeli korszakával foglalkozik, melyről nem szólnak hiteles történeti források. Tudjuk, hogy már évezredek óta lakják emberfajok a földet, sokkal régebben, mint ahogy írott hagyományaink az emberi nem keletkezésének történetét és idejét meghatározzák. Azok a népek, kik a történelmi korszak előtt éltek, örökre letűntek, neveiket sem ismerjük, s így fejlődésük története és küzdelmeik nem jutnak tudomásunkra, de a nagyobb európai múzeumokban összegyűjtött leletek nyomán van rá mód rekonstruálni, milyen lehetett ezen ismeretlen népek kultúrája, merre vándoroltak, minő volt életmódjuk. Az emberfaj első fejlődése, azaz az emberi kultúra legrégibb kezdete a világ minden tájékában körülbelül ugyanaz lehetett s aligha voltak a művelődésnek különböző magasabb fokai, amint azt már a történelmi idők kezdetén a különböző népeknél tapasztalhatjuk. Mégis valószínű, hogy a keleti és a közép tengermenti népek magasabb értelmiségüknél fogva előbb és gyorsabban fejlődtek, s fáradhatatlan tevékenységük s a sűrű egymásközti érintkezés által a művelődés magasabb fokaira jutottak, mint más, elszigetelten élő társaik. Sok észak-amerikai és ausztráliai nép éli még egyre a kőkorszakot, mint őseink 3000 év előtt. Lyell Károly kutatásai óta nagyot haladt a T. tudománya, a paleontológia és geológia egzakt metódusainak reá való alkalmazása által.

Az ember létezését két fő korszakra osztják: a diluviális, azaz a paleolitikus kőkorszakra és az azt követő alluviális korszakra, amely még ma is egyre tart. Az ősember nyomait állatmaradványokkal együtt a Somme-völgyben találták Franciaországban; később Taubachben, Jena mellett és különösen Schussenriedben (Württemberg) akadtak az ősi ember nyomára. Ezek a leletek sok fényt hintettek a Franciaország, Belgium, Anglia, Németország és Lengyelország barlangjaira, különösen pedig a híres lösz-leletekre (Morvaország), ahol a mamut, barlangi medve és rénszarvas csontjai mellett emberi kéz nyomait, nyersen faragott baltákat és kovakőből készült késszerű szerszámokat, árokat, csontból készült dísztárgyakat találtak, mint az emberi tevékenységnek legrégibb termékeit. Különösen a löszben olyan csontokat is találtak, melyeket a diluviális ember maradványának tartanak. Az alluviális korszak kezdetén az emberek még kőből készült fegyvereket és edényeket használtak. A legrégibb maradványok ezen időből a konyhahulladékok és Skandinávia partvidékének egyéb leletei. Ezek körülbelül a Kr. e. 3000-2000. évek idejéből származnak, míg a paleolitikus leletek még néhány ezredévvel idősebbeknek tekinthetők.

Az ún. neolitikus korszak későbbi éveiben már a művelődés magasabb fokát találjuk; az ezen időből maradt kőeszközök már néha csiszoltabbak és alakjuk is kezd tetszetősebb lenni. A talált sírok bizonyítják, hogy a hősök nagy tiszteletben részesülhettek, mert csontjaik mellett drága agyagedényeket, melyek ezen műiparágnak nagy technikai előrehaladottságáról tesznek tanúságot, kőből, csontból és borostyánból készült dísztárgyakat leltek. Ilyen leletekben különösen a Keleti-tenger partvidéke gazdag: Jütland, Schleswig-Holstein, Rügen és a dán szigetek. Másodsorban említhetők az e korból fennmaradt cölöpépítmények, melyek maradékai Svájcban, Bajor- és Lengyelország barlangjaiban találhatók. A neolitikus időszak után, körülbelül Kr. e. 1500-ban, következik a fémkorszak, mely ismét három részre oszlik: a réz-, bronz- és a vaskorszakokra. A rézkorszak edényei alakra nézve teljesen olyanok, mint a kőkorszakban. A réznek ónnal való vegyítése újabb haladást jelentett, melyben a tárgyak alakja és kidolgozása is mind csinosabb lesz. Ékszerekre aranyat is kezdenek már használni. Valószínű, hogy ezen magasabb kultúrára valló készítmények keleti népek által kerültek északibb vidékekre, akik akkor élénk kereskedést folytattak, de nem állapítható meg egész bizonyossággal, hogy az egyiptomiak, föníciaiak, asszírok, babilóniaiak vagy a görög gyarmatok lakói és az etruszkok közül melyik nép közvetíthette a fejlettebb kultúrát a barbárokkal. Igen jellemző e korszakra a keramika haladása, mely nemcsak kézművesi ügyesség, hanem magasabb művészeti ízlés bizonyítéka. Lassanként elterjed azután, déli és keleti vidékekről kiindulva, a vastárgyak használata; ezekkel egyidejűleg találunk üveggyöngyökből készült nyakékeket és bronz fülbevalókat.

Körülbelül a keresztény időszámítással kezdődik egész Észak-Európában a művelődéstörténet újabb korszaka. A római birodalom világhatalma az elmaradt népekre is ráerőszakolja a haladó kultúra vívmányait. Gazdag kereskedők és karavánok szállítják egész Skandinávia legészakibb vidékéig, a közbeeső országokat is érintve, a római gyártmányokat. Visszatértükben ónt visznek magukkal az angol, és borostyánt a Keleti-tenger szigeteiről. A római császárság idejéből való sírokban mindenütt százával találjuk a római dísz- és fegyverkészítményeket. A keltáknál és germánoknál már a hullaégetés nyomaival is találkozunk. Az ezen időket követő népvándorlás korszaka alatt a római birodalom romjain új államok épültek, melyeknek kultúrája ugyan a rómaiakéból indult ki, de hamar elfeledvén eredetét, önállóan fejlődött újabb és a nemzeti jellegnek megfelelőbb irányban. A leletek után ítélve nyersebb ízlés, bárdolatlanabb, műveletlenebb kidolgozás kapott lábra; a díszítés, ha néha gazdagabb is, nem szebb. A Rajna-menti frank és alemann sírok vas-, bronz- és ezüstfegyverei, melyekhez hasonlók Magyarországon, Ausztriában, Angol- és Olaszországban is találtattak, jellemzik legjobban e korszakot. Ugyanezen időben nyomulnak előre a szláv törzsek, a visszaszorított gót, burgund, vandál és svéd törzsek régi lakóhelyeit elfoglalva, a nélkül, hogy az emberi haladás vívmányairól tudomást vennének, megelégedve primitív kultúrájukkal. Sírjaik igen egyszerűek, s alig találunk bennük dísztárgyakat. Legtöbb edényük csontból készült, csak igen kevés vasból. A IX. sz.-ban kezd csak ez irányban, a keleti népekkel való érintkezésük által, némi javulás mutatkozni. L. Archeológia, Ásatások, Bronzkorszak, Ciszták, Geológiai korszakok, Kőkor, Rézkor és Vaskorszak.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is