Történeti jelképes ábrázolás
művészet
a történelmi festészet és szobrászat egyik neme, mely
történelmi alakokkal valamely eszmét fejez ki. Az ilyen ábrázolás céljának
eléréséhez szabadon választja a legjellemzőbb alakokat; csakis ez vezérli,
tekintet nélkül a történeti hűségre; különböző időben és különböző helyen élt
személyeket egyesít valamely cselekvény körébe. Ilyen ábrázolások Ráfael
vatikáni falfestményei, jelesül az Athéni iskola, a Disputa stb. A művészeti
hatás kedvéért néha allegoriai alakok is csatlakoznak a történeti alakokhoz.
Ilyenek Rubens óriási terjedelmü festményei, melyek Medici Mária, IV. Henrik
francia király özvegye életének nevezetesebb jeleneteit ábrázolják az antik
mitosz jelképes alakjaival összefűzött kompoziciókban. A Palais du Luxembourg
termeinek a díszítésére szánt e festmények, melyeket most a párisi Louvreban
őriznek, magában véve jelentéktelen tárgyuak. A T. szellemében való
feldolgozásukkal azonban Rubens e műveivel impozáns dekorativ és monumentális
hatást ért el, holott a nélkül művei legföljebb az arc- vagy életkép
szinvonalán állnának. A magyar művészetben a T. legkiválóbb mestere Zichy
Mihály; legjobb műve e nemben: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál a
nemzeti muzeumban, továbbá az aradi vértanuk albumában levő rajzai.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|