Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
törvény act
törvény enactment
törvény law
törvény statute
törvény alk... enforceabil...
törvény elé... to summons
törvény elé... to bring sy...
törvény elé... have sy up
törvény elé... have sy up
törvény elő... in the eye ...
törvény meg... wrecking am...
törvény meg... breach of t...
törvény nél... anarchic
törvény nél... anarchical
törvény nél... lawless
törvény ren... purview
törvény sza... within the ...
törvény vég... law-enforce...
törvényalko... enactment
törvényalko... law-maker

Magyar Magyar Német Német
törvény & s... Gesetz (s)
törvényelle... gesetzwidri...
törvényes gesetzlich
törvényes &... legal
törvényesít... legalisiere...
törvényhozó... Gesetzgeber...
törvényszék... Gerichtshof...
törvénytele... ungesetzlic...
törvénytudó... rechtskundi...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Törvény

a jelenség általános szabálya. Szólunk természet-T.-ről, a gondolkozás T.-éről, az erkölcs T.-éről.

T. jogi értelemben, a szónak tágabb értelmében mind ama jogtételek, amelyek az emberi életviszonyokat kényszerítő módon szabályozzák. A nem irott vagy szokásjog tehát ebben az értelemben épp ugy T., mint az irott jog. Általában tehát az államban érvényes minden jogszabály T., illetve T. erejével bir. Szorosabb értelemben a T. az irott jogot (jus scriptum) jelenti, ellentétben a nem irott vagy szokásjoggal. Legszorosabb s tulajdonképeni értelemben azonban T. az állam törvényhozó hatalma által kibocsátott kötelező jogszabály. Ily értelemben ellentétben áll a tételes jognak egyéb kútfőivel és forrásaival, milyenek hazánkban a szokásjogon kivül Verbőczy Hármaskönyve, királyi privilegiumok, kormányrendeletek, törvényhatósági szabályrendeletek (statutumok), felsőbb birósági döntvények, az országbirói értekezletek. Tárgyukra nézve a T.-ek a tárgyi jognak különbségeit követik; vannak ehhez képest: köz- és magánjogi T.-ek, a szerint, amint köz- vagy magánviszonyokra vonatkoznak. Amazokhoz tartoznak jelesül az államjogi, közigazgatási, büntető, perjogi és részben nemzetközi jogi T.-ek. A közigazgatási T.-eket a közigazgatási biróság szervezeténél (1896. XXVI. t.-c.) elfogadott alapelvnél fogva két nagy osztályra oszthatjuk, u. m. pénzügyi és általános közigazgatási T.-ekre. Amazokhoz tartoznak az adó- és illetékügyi, emezekhez jelesül a községi, törvényhatósági, közegészségi, vallási, közoktatási, vizjogi, közúti és vámügyi, vasúti, mezőgazdasági s mezőrendőrségi, állategészségügyi, erdészeti, vadászati, halászati, cselédügyekre stb. vonatkozó T.-ek. Van továbbá: kényszerítő és engedő T. (lex cogens, les permittens), amaz valamint parancsol vagy tilalmaz, ugy hogy az állampolgárok ellenkező intézkedésre nincsenek felhatalmazva, emez a felek ellenkező intézkedését megengedi, s csak ily intézkedés hiányában nyer alkalmazást. Az engedő T.-t épp azért, mert a felek máskép rendelkezhetnek, diszponálhatnak: diszpozitiv T.-nek is nevezik. Van továbbá: közönséges és kivételes T. (lex communis és lex singularis), mely utóbbi a közönséges T. ellenére (contra rationem juris) rendel vagy tilt valamit, és pedig a kivételben érdekelteknek néha előnyére, néha hátrányára. Az ez által teremtett helyzet kiváltság (privilegium) és pedig, ha az érdekeltnek előnyére szolgál, akkor «kedvezmény» (beneficium), mig a hátrányos kiváltságot «privilegium odiosum»-nak nevezik. Van továbbá általános és részszerü T. (lex universalis és lex particularis), amely különbség a T. hatályának helyi kiterjedésére vonatkozik; amaz az államnak egész területén érvényes, emennek az érvénye az államnak csak valamelyik részére szorítkozik. Hazánkban a Horvát-Szlavonországokkal létesített viszonyra való tekintettel felette nagy a részszerü T.-ek száma. Általános T.-ek tulajdonkép csak azok, amelyek a magyar állam egész területén érvényesek, mig a csak Horvátországban vagy csak a magyar állam területén Horvát- és Szlavonország kivételével érvényes T.-ek a részszerü T.-ek fogalma alá esnek. Fiume sajátszerü viszonyaira való tekintettel hasonlag nem ritka az oly törvényes intézkedés, mely csak Fiumére lévén érvényes, annak partikuláris T.-ét képezi. Az általános T.-nek egy másik ellentéte a különös T. (lex specialis); az általános T.-t ebben a vonatkozásban lex generalisnak nevezik (mert a nemnek, genus-nak általános joga, ellentétben a fajnak, species-nek külön jogával). A külön T. az a T., mely egyes különleges viszonyokat vagy társadalmi osztályok külön hivatásszerü viszonyait rendezi, ilyen p. a katonai jog, a váltójog, a bánya- és kereskedelmi jog; ellenben általános T. az általános magánjogi T., mely az állampolgárok magánjogi viszonyait átalában szabályozza. Általános elv az, hogy amennyiben a különös T. eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, az általános T. elvei irányadók. Általában továbbá vannak parancsoló és tiltó T.-ek, a szerint, amint valamit parancsolnak v. tiltanak. A parancsoló T.-ek áthágása tisztán mulasztásban áll. Előfordul ezeken kivül a kivételes T. kifejezés is, mely alatt politikai mozgalmak elnyomására irányuló T.-t szokás érteni. A kivételes T.-ek, minthogy a pillanat hatása alatt keletkeznek, nagyon veszélyesek, de néha nélkülözhetetlenek s elkerülhetetlenek. Egy egész jogterületet átfoglaló T.-eket törvénykönyveknek (codex) nevezünk; igy beszélünk az általános magánjogi, a kereskedelmi, a váltó-, a bánya- s büntető törvénykönyvekről. Eredetükre nézve hazai és recipiált T.-eket lehet megkülönböztetni, mely utóbbiak alatt idegen államnak elfogadott T.-eit értjük.

Hogy ki van jogosítva T.-t hozni, kit illet a törvényhozó hatalom: azt az államnak alkotmánya határozza meg. Hazánkban a törvényhozó hatalom, mely kizárólag van jogosítva országos törvényeket hozni, megszüntetni és hitelesen magyarázni: a megkoronázott királyt és az országgyülést illeti T. hazánkban az és csakis az, amit az országgyülés (tehát az országgyülés két háza) elfogadott s a koronás király szentesített. Horvát-Szlavon- és Dalmátországnak az 1868. XXX. t.-cikkben megállapított határok között törvényhozási tekintetben önkormányzati joga van (autonomia), amely kiterjed a nevezett országoknak beligazgatási, vallási és közoktatási ügyeire és az igazságügyre, ide értve - a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kivül - a törvénykezést is minden fokozatán. A T. kötelező ereje annak kihirdetését tételezi fel. Az 1881. LXVI. t.-c. szerint a kihirdetés akként történik, hogy a kormány a király szentesítésével ellátott törvényt az Országos Törvénytárban köztudomásra hozza. A szentesített T.-eknek az országgyülés mindkét házában az 1868. III. t.-c. által kötelezőleg elrendelt kihirdetése megszüntettetett, a helyett a minisztérium a szentesített T.-ekről a szentesítést követő legközelebbi ülések egyikén az országgyülésnek esetről-esetre jelentést tesz, ami azonban a T. kihirdetéséhez nem tartozik. A T. hatályának kezdetére nézve a következő szabályok állanak fenn: Amennyiben az időpont, amelyben valamely törvény hatálya kezdődik, magában a törvényben megállapítva, v. az időpont megállapítása a minisztériumra bizva nincsen: a T. kötelező ereje az Országos Törvénytárban való megjelenését követő 15-ik napon kezdődik, amiért is a Törvénytár minden számán kiteendő, hogy mikor adatott ki. Az 1868. III. t.-c. ugyanigy intézkedett. Az 1870. XIII. t.-c. (amelyet épp ugy mint az 1868. III. t.-c., az 1884. LXVI. t.-c. hatályon kivül helyezett) szerint erre a 15 napra nem az Országos Törvénytárban való közzététel, hanem az országgyülésen lett kihirdetés volt irányadó. A T. hatályba léptétől kezdve mindenkire, tehát az országban bár csak ideiglen tartózkodó idegenekre is kötelező. A T. nem tudásával senki sem védekezhetik.

A T. csak a jövőben keletkező jogviszonyokra szól, a multra csak annyiban alkalmazható, amennyiben azt a T. határozottan kimondja. Mert általánosan elfogadott jogszabály szerint: Lex ad praeterita trahi nequit, vagyis a T.-nek visszaható ereje nincs. Ez elv alól kivételt tesz a büntető T. annyiban, amennyiben ennek a régi T.-nél enyhébb intézkedései a hatályba lépte előtt elkövetett cselekményekre is alkalmazandók, tehát visszaható erővel bir, aminek jogi indoka az, hogy az állam nem alkalmazhat többé oly T.-t, amelynek igazságtalanságát v. egyébkénti helytelenségét maga beismerte azáltal, hogy azt megváltoztatta. Azt különben, hogy a régi T. alatt keletkezett jogviszonyokra s jogi tényekre a régi vagy az új T. s esetleg minő módosításokkal alkalmaztassék: rendszerint az u. n. átmeneti intézkedésekben szokás szabályozni, amelyek különösen oly T.-eknél, melyek lényeges újításokat tartalmaznak, egyenesen nélkülözhetetlenek. A jognak egyéb területein is vannak ez elv alól kivételek, amelyek azonban közelebbről tekintve nagyobbrészt csak látszólagos kivételek, holott tényleg a vissza nem hatás szabályát erősítik meg. A téves felfogásnak oka leginkább annak figyelmen kivül hagyása, hogy a T. visszaható ereje alatt már szerzett jogoknak érintését kell érteni, az a szábály tehát, hogy a T.-nek visszaható ereje nincs, csakis azt jelenti, hogy az új T. a régi T. alatt szerzett jogokat nem érinheti; ahol nem szerzett jogokról van szó, ott az új T. saját erejénél és nem visszaható erejénél fogva lép azonnali hatályba, mert hiányozván az alzat (substratum), amelyet visszahathasson, visszaható erőről szó sem lehet. A T. területi hatálya tekintetében, a már fennérintett általános és részszerü T.-ek közti különbségtől eltekintve, figyelmet érdemelnek: 1. a területkivüliség; 2. a nemzetközi jogban irányadó viszonosság, amelynél fogva az idegenek a T. által biztosított bizonyos jogokra nézve az állampolgárokkal egyenlő tekintet alá csak a viszonosság feltétele alatt, vagyis az alatt a feltétel alatt jönnek, ha az idegennek állama a belföldieket szinte saját honosaival egyenlő bánásmódban részesíti; 3. a nemzetközi jognak elvei, amelyek szerint bizonyos tekintetben a belföldi T.-nyel szemben a külföldi T. irányadó. A büntető T.-re hazai jogunkban elfogadott elveket l. Büntető törvény hatálya. A T. hatálya megszünik: 1. későbbi ellenkező T. által; 2. ha a T. tárgya többé nem létezik; 3. ha a szokásjog törvényavató ereje vitás; 4. elavulás folytán (desuetudo vagy consuetudo derogatoria, ellentétben a szokásjoggal, mely nemcsak megszünteti a régi jogszabályt, hanem újat is helyez helyébe, ez az u. n. consuetudo contraria); 5. meghatározott időre hozott T. a kiszabott időnek lejártával; 6. a bontó feltételhez között, egyes alkalomra hozott T.-ek a feltétel beálltával, az alkalomnak elmultával. Ezek az u. n. ideiglenes T.-ek. Igy az Ausztriával 10-10 évre kötni szokott vám- és kereskedelmi szövetség; ilyen az 1892. II. t.-cikk az 1895-iki budapesti országos nemzeti kiállításról.

Az új T. a régi T.-t kifejezetten v. hallgatag helyezheti hatályon kivül. Utóbbi esetben részleges jogalkotásnál kételyek támadhatnak az iránt, hogy az új T. mit helyezett hatályon kivül. Azért az ily hallgatólagos hatályon kivül helyezés lehetőleg mellőzendő. A kételyek eloszlatása a T.-magyarázatnak feladata. Egész jogintézmények eltörlésénél nem kétséges, hogy az eltörölt jogintézményre vonatkozó jogszabályok mind hatályukat vesztették. A régi T.-nek új T. által való eltörlésénél: ha az új T.-t a régi T. egészen eltörli, a nélkül, hogy új T.-t állítana helyébe, ezt a T. tulajdonképeni eltörlésének nevezik (abrogatio); ha új T.-t állít helyébe, akkor a T. pótoltatásáról (abrogatio), ha a régi T.-t csak részben törli el, akkor T.-módosításról (derogatio) szólunk. Végül még a következő kifejezések említendők: lex perfecta és lex imperfecta, amaz oly T., mely megtartását a megszegésre szabott szentesítéssel (sanctio) biztosítja; a szentesítést nélkülöző T. lex imperfecta.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is