Törvényesített gyermek
meghatározás
házasságon kivül, tehát törvénytelennek született, de utóbb
törvényessé tett gyermek. A törvényesítésnek hazai jogunkban három módja van:
1. a szülők utólagos házassága (subsequens matrimonium); 2. királyi kegyelem
(rescriptum principis) és 3. örökbefogadás. Az utólagos házasság törvényesítő
hatása ipso jure, de csak megkötése pillanatától kezdve áll be, tehát a
születés időpontjára visszaható ereje nincs, minek folytán az időközben
született gyermeknek esetleges elsőszülöttségi jogát nem érinti. A
törvényesítés e módjának nincs helye a házasságtörésből származott gyermekeknél
(adulterini), ha a házasságtörés fenforgásáról az elkövetés pillanatában
mindkét félnek tudomása volt. Minthogy a törvényesítő hatás ipso jure, a
törvény erejénél fogva áll be, a törvényesítéshez elég annak bizonyítása, hogy
a gyermek azoktól származott, akik között az utólagos házasság létrejött.
Minden eljárás feleslegessé válik, ha az apa a gyermeket a születési
anyakönyvbe bejegyezhető módon, vagyis az anyakönyvvezető előtt személyesen
vagy közokiratban elismerte. A királyi kegyelem által való törvényesítést csak
az apa kérheti, halála után az anya v. maga a törvényesítendő gyermek is, de
csak akkor, ha az apa életében atyaságát beismerte, s törvényesítési szándékát
s akaratát kijelentette. A királyi kegyelem által történt törvényesítés az
anyakönyvbe bejegyzendő. Az örökbefogadási eljárást egy 1884. évi igazságügyi
miniszteri rendelet szabályozza.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|