Tótfalusi Kis

Miklós, nyomdász, betümetsző és iró, szül. Alsó-Misztótfaluban (Szatmár) 1650., megh. Kolozsváron 1702. Nagybányán és Nagy-Enyeden tanult, egy darabig Fogarason tanító volt. 1670-ben Amsterdamba ment, hogy ismereteit gyarapítsa s egyszersmind Tofaeus Mihály erdélyi református püspöknek megbizásából az ott készülő magyar bibliakiadás korrekturájára fölügyeljen. Itt megtanulta a betümetszést és föltette magában, hogy ő maga fogja kinyomtatni és kiadni a magyar bibliát. Tervét csakhamar megvalósította s 1690. Bibliájának, Új-testamentomának és a Zsoltáros könyvének nagy számu példányaival Kolozsvárra ment, ahol nagy kitüntetéssel fogadták. Ettől fogva sokat fáradozott a latin iskolai tanítási nyelvnek magyarral való fölcserélésén, ami és Apologia Bibliorum címü műve ellene zúdította a papság meg a professzorok nagyobb részét. Mivel a bibliában ortográfiai meg egyéb jelentéktelen javításokat tett, azzal vádolták, hogy annak a szövegét meghamisította. A folytonos vádaskodások 1698-ban M. Tótfalus Kis Miklósnak, maga Személlyének, életének és különös tselekedeteinek Mentsége, stb. címü könyve megirására késztették; azonban még ebben az évben zsinat elé idézték, amely arra kényszerítette őt, hogy Apologiáját és Mentségét visszavonja. T. különösen mint betümetsző tett nagy hirnévre szert. Európa mindenik országából kapott rendeléseket betük metszésére, sőt, dacára protestáns voltának, még a pápától is. Mint nyelvbuvár különösen Ratiocinatio de Orthographia c. munkájával szerzett érdemeket, amely művében nagyjából azokat az elveket vallja, amelyek most is irányadók. V. ö. Dézsi L., Tótfalusi Kis Miklós ismeretlen műve 1689-ből (Budapest 1895), ahol a bibliográfia is össze van állítva.

Forrás: Pallas Nagylexikon