Tótok
Hazánk felvidékét a Dunától a Kárpátokig s a Kis-Kárpátoktól
Ung vármegyéig a nagy északi szláv népcsalád egyik törzse, a tót nép lakja. E
népfaj, mely saját külön tót nyelvét beszéli, mintegy 2 milliónyi számban lakja
tömegesen a felvidéket s elszórtan található az Alföld több községeiben is,
hová főleg az irtó török háboruk után a felvidékről telepíttetett le. A tót nép
szereti hazáját s ragaszkodik a földhöz, melyet az őt mindenben jellemző
szorgalommal és kitartással mível. Jellemére szelid, búsongó kedélyü, türelmes
és tanulékony nép, melynek egyedüli nagy hibája a felvidék zord éghajlatában
gyökerező iszákosságra való hajlam, illetve a pálinkaivás. Fő foglalkozása a földmívelés
és állattenyésztés, illetve a pásztorkodás mellett a házi ipar és házaló
kereskedés. Csaknem minden vidéknek megvan a maga házi ipara, minők: a
vászonszövés, faedények, kerekek, hordók készítése, a csipkeverés, a
fa-szállítás, szén-, mészégetés, tutajozás stb. A nyári hónapok alatt tömegesen
szállingóznak a fővárosba s az Alföld nagyobb városaiba, hol főleg az
építkezéseknél mint napszámosok nyernek foglalkozást; mások mint aratók keresik
meg a télire valót. Egyes vidékek lakosai mint drótosok vagy házalók az ország
határain túl is elbolyonganak. A tót nép vallásos, papját, tanítóját és egykori
földesurát szereti, s hogy nem könnyen izgatható, azt a közelmult események
nemzetiségi bujtogatásai is eléggé igazolják.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|