Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Trajanus... ----

Magyar Magyar Német Német
Trajanus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Trajanus

Marcus Ulpius, az első provinciális ember, aki Rómában a császári trónra emelkedett, szül. Kr. u. 53. Hispaniának Italica nevü helységében (a mai Sevilla mellett), s már kora ifjuságában kitünt a harcmezőn, ilyen nevü apja mellett, ki mint vitéz katona ugy viselkedett Szíria és Palesztina csatamezőin, hogy a patriciusok sorába küzdötte fel magát és adopció útján az Ulpia gensbe jutott. T. méltó volt atyja érdemeihez és már 91. a konzuli tisztséget viselte. Nemsokára azután Domitianus átadta neki a rajnamenti hadak parancsnokságát Germániában. Ebbeli állásában olyan erélyt és ügyességet tanusított, hogy Nerva császár szeme is megakadt rajta, 97 végén őt nevezte meg mint utódját és megadta neki a Germanicus melléknevet. Egy évvel később Nerva meghalt és T., aki örökbe fogadott atyja haláláról a Rajna mentén értesült, mint császár diadalmasan és nagy fénnyel vonult be Rómába, melyet csak azért hagyott el, hogy a dákokat, akik Decebalus királysága alatt a Duna mentén veszedelmes erőre tettek szert, két véres háboruban megtörje és földjükön egy új római tartományt (lásd Dácia) szervezzen. A dák háboruval kapcsolatosan történt Pannoniának 105 és 107 között bekövetkezett ketté osztása. T. óta Pannonia Inferiort és Superiort különböztet meg a római közigazgatás. 114. háboru tört ki a pártusokkal, melyben T. ismét személyesen vette által a vezérletet. Már a rákövetkező évben elfoglalta Armeniát, 116. pedig Szeleukia és Ktezifon falaira tűzte fel a római sasokat, a mezopotámiai mozgalmakat és az ázsiai zsidók felkelését vérbe fojtotta. Éppen arra készült, hogy mindezen döntő győzelmeit ki fogja pihenni, midőn hire jött, hogy a szarmaták a Duna vidékét zaklatják. A császár erre a főparancsnokságot átadta Hadrianusnak és háborura készült ellenök, de a halál váratlanul utólérte (117) Szelinuszban (Kilikiában, mások szerint Sziciliában). T. kormánya a római császárság második fénykora, mely hatalomban és sikerben vetélkedik Augusztus korszakával. Mintaszerü közigazgatásának bizonysága az a levelezés, melyet barátjával, Pliniusszal, Bitinia helytartójával folytatott. Nemcsak hogy szerencsés háborukat viselt, hanem alattvalóinak testi és szellemi jólétéről is gondoskodott (az útrendszer helyreállítása és továbbfejlesztése, a Pontini-mocsarak lecsapolása, koloniák mindenfelé, rétoriskolák istápolása, végül a vagyontalan szabad szülők gyermekeinek segélyezése (l. Alimentarii). Ezzel szemben egyrészt az irodalom lendült fel a T. által visszaadott gondolati szabadság verőfényében, másrészt a nép élvezte a császár jóságát és bőkezüségét. A dunai tartományok helyén emlékét őrzik: 1. A Vaskapu szikláiba vésett út és felirat (T. táblája) Ogradenával szemben a szerb Taktalia falunál. 2. T. hídja (l. Dácia története) és sánca. Rómában T. oszlopa és foruma szólottak és szólnak az utókorhoz T. erélyes és szerencsés uralkodásáról. A T. forumára vonatkozólag l. a Forum cikket, T. oszlopa ezen a forumon van és egy 32 m. magas emlék, melyet 113. állítottak fel a Basilica Ulpia előtt, s a melynek domborművei a dák háborunak képes krónikáját tartalmazzák.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is