Trákia
földrajz
(Thracia, Trácia), az ókorban a Balkán-félsziget egy része,
de különböző időkben különböző nagyságu területeket értettek e név alatt. A
legrégibb időben egész Európának Görögország feletti északi részét nevezték
igy, beleértve a délre eső Makedoniát és Szkithiát is; Herodotos a trákokat az
indek után a világ legnagyobb népének ismeri. Szorosabb értelemben az Olimpus
északi lábánál fekvő, makedoniához tartozó Pieria tartományt tartják a pieri
trákok lakóhelyének, amely törzs onnan nyomult Hellasz többi tartományaiba.
Később T. kiterjedése a Makedonia északi határa és az Ister (Duna) közötti
területre szorítkozott, melyet keletről a Pontus Euxinus (Fekete-tenger) és a
trák Boszporus (a konstantinápolyi országút), délről a Propontisz
(Márvány-tenger) és a Helleszpontus (Dardanellák szorosa), az Egei-tenger és
Makedonia határhegyláncának északi része, nyugatról pedig Sztrimon folyó és az
illir törzsek lakóhelye határoltak, s amelyek területe körülbelül 220,000 km2-nyire
terjedt. A római császári uralom alatt végül T. még kisebb terjedelemre apadt,
a régi T.-nak a Haemustól (Balkán) délkeletre eső részére, mig az északi részt
Moesiának nevezték. Az ország délkeleti részén, a Sztrimon és Nesztosz folyók
torkolata közt fekvő Pangaiosz hegység az ókorban hires volt arany- és
ezüstbányáiról. T. tengerpartjain számos virágzó gyarmatot alapítottak a
görögök. A Melasz tengeröböl és a Helleszpontus közötti 75 km. hosszu és 15 km.
széles, a régiek által trák Kerzonezusnak nevezett és T. részének tekintett
félszigetet (Dardanellák v. Gallipoli) Athén részéről Miltiades, a maratoni
győző egyik nagybátyja gyarmatosította. T. belsejét az indogermán népfajhoz
tartozó törzsek lakták. Megabazus, Dareios király hadvezére hódította meg őket
a persák uralmának (Kr. e. 514). Xerxes visszavonulása után azonban ismét
visszanyerték függetlenségüket. Kr. e. az V. sz. közepe táján a legtöbb trák
törzs Teres, az odriszok királyának uralma alatt állott egy birodalommá
egyesülve, mely különösen Teres fia Sitalkes alatt virágzó, hatalmas állammá
fejlődött, mely azonban ennek halála után (Kr. e. 424) három fejedelemségre
oszlott, melynek uralkodói egymással folytonos hadakozást folytattak. II. Fülöp
makedoniai királynak (Nagy Sándor atyja) nem volt nehéz tehát ezen törzseket
egyenkint meghódítani és igy T.-t a makedoniai birodalomba beolvasztani,
amelyhez Kr. e. 146-ig tartozott, amikor ugyanis római uralom alá került. Rövid
időre visszanyerte T. függetlenségét, de már 133-ban ismét római kézre jutott.
T. földrajzi helyzeténél fogva, mint az Európát Ázsiától elválasztó vidék,
majdnem mindig tanuja volt a nyugati és keleti római birodalom közötti
összeütközéseknek. A népvándorlás és a bizánci (a rómait követő) uralom
idejében is sokat szenvedett. Germán, gót és szláv törzsek tanyáztak itt, mig
az XV. sz.-ban a törökök elfoglalták az egész vidéket, melynek még ma is urai.
A jelenlegi lakosság legnagyobb része a délszláv népfajhoz tartozik. Csak a
partvidéki városokat lakják görögök nagy számban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|