Trichina

Ow. a fonálférgek osztályának Trichotrachelidae családjába tartozó féregnem, melynek eddig ismert egyetlen faja, a T. spiralis Ow. az emberben s még pár más emlős állatban élősködik. A magasabb rendü emlősök izomzatában való előfordulsa már régebben ismeretes, de nem volt ismeretes eredete és veszedelmessége. Az ember betokozott T.-i 1831 óta ismeretesek voltak. A tokokban élő állatkát Paget ismerte fel 1835. és Owen irta le pontosan és nevezte el mostani nevén. Garlt és Leidy későbben a macska és a disznó húsában is megtalálták, de mégis Zenker tette 1860. Drezdában azt a korszakot alkotó felfedezést, hogy egy állítólag tifuszban elhalt egyén halálát a T. okozta. Zenker, Virchow és Leuckart kisérletei arra az eredményre vezettek, hogy az izomzatban betokozott T.-k az etetett állatok gyomrában és vékonybelében az emésztés következtében a tokból kiszabadultak s itt gyorsan, további átalakulás nélkül ivarérettekké váltak. Ezeknek elevenen szült ivadékai a gazdaállat bélcsatornájának falazatát áttörve az izomzatba vándoroltak s ha az e közben el nem pusztultak, az izomzatban betokozódtak. Ennek alapján izom- és bél-T.-t különböztetnek meg. Az izom-T. a lárvaállapotot képviseli; egy egyes egyének 0,7-1,0 mm. hosszuak jól fejlett bélcsatornával és fejletlen ivarszervekkel. A bél-T. az ivarérett egyén, fonalforma, gyűrüs kutikulával. Vékonyabb testvére a fej, a vastagabb a hátulsó vég; az elsőn a szájnyilás fekszik, itt kezdődik a bélcsatorna. A garat sejtréteges: az emésztőgyomor palackformán szélesedett, elején két kis körteforma, vakbélszerü kiemelkedéssel. A himek 1,5 mm. hosszuak, hátulsó testvégük két lebenyszerü függeléket visel s az ivarnyilás a végbélnyilással kitolható kloakát alkot. A nőstény 3-4 mm. hosszu. Egy teljesen fejlett anya 100 fiat is hordhat méhében, amelyek mögött folytonosan újak fejlődnek s miután haláláig, 5-8 hétig szülhet, utódjai számát 500-1000-ra tehetjük. A fiatalok a bélből azonnal tova vándorolnak a hasfalba, a kötőszövetekbe s a véráramok segélyével az izomzatba is, ahol a rostokba furakodnak, azok tartamát tönkrteszik, spirálisan csavarodnak, mikor is az izomrost hüvelye lassanként citromforma tokká módosul és megvastagodik. Néha egy tokban 2-4 T. is van. E tokokban a lárvák 2-4 hét, néha 14 nap alatt teljesen kinőnek. A tok idők folytán mind vastagabbá lesz és mészsók lerakódása következtében megsötétül, ugy hogy fehér pont képében szabad szemmel is felismerhetővé válik. A betokozott lárva mintegy tetszhalálban él, de nem hal el, hanem még évtizedek multán is, ha tokját a savak feloldják, mozgékony marad, vagy ha a hússal a megfelelő gazda gyomrába jut, ahol aztán ivaréretté válik. Eredetileg valószinüleg a patkányban él s miután ezek egymást eszik, fentmaradását biztosítják; ilyen úton jut a disznóba s ebből az emberbe. Az ember izomzatában és beleiben a világ minden részében megtalálták. Európa területén leggyakoribb Német-, Skót-, Angol-, Svédországban és Dániában. V. ö. Claus C., Über die Trichine (1877). L. még Trichinózis.

Forrás: Pallas Nagylexikon