(Concilium Tridentinum), a kat. egyház bel- és küléletére
nézve a legfontosabb közzsinat, mely a XVI. sz.-beli hitújítók ellenében a kat.
egyház igazi megformálását hozta létre és új életre keltette azt. E zsinatot,
sorrendben a 20-ikat, számos akadály után, aminők a keresztény fejedelmek
között dúló egyenetlenségek és háboruk stb. voltak, III. Pál pápa 1542 máj. 22.
hivta össze Trientbe, a bullában kifejezett e céllal: «Isten dicsőségére és magasztalására,
a hit és keresztény vallás fejlesztésére és felemelésére, a tévtanok
kiirtására, az egyház békéjére és egységére, a papság és a keresztény nép
megjavítására, a keresztény név ellenségeinek megsemmisítésére». A zsinat
azonban újabb zavarok miatt csak 1545 dec. 13. nyittatott meg ünnepélyesen a
trienti főszékesegyházben. A történetirók a zsinatot három korszakra osztják.
Az első tart 1545 dec. 13-tól 1549 szept. 14-ig, amikor azt III. Pál
felfüggesztette. Ez időszakban 10 ülést tartottak a zsinat atyái, a 9. és
10-iket Bolognában, ahová a zsinatot, kiütött ragályos betegség miatt, amelynek
a résztvevők közül többen áldozatul estek, 1547 márc. 11. áthelyezték. A
második 1551 máj. 1.-től 1552 ápr. 22-éig III. Gyula pápa alatt. Összesen 6
ülést tartottak, a melynek utolsóján (XVI.) a zsinatot két évre
felfüggesztették, de tiz év letelt, mig tovább folytatták. A harmadik 1562 jan.
18-tól 1563 dec. 4-éig IV. Pius pápa alatt, ki 1563 dec. 12. a zsinat végét,
mely megszakításokkal 18 évig tartott, ünnepélyesen kihirdette és annak
határozatait előbb konzisztoriumban (1563 dec. 30.), később 1564 jan. 26.
bullában ünnepélyesen megerősítette. A zsinaton hazánk püspökei az ország
zilált állapota és a megzavart vallási viszonyok miatt személyesen meg nem
jelenhetvén, képviselőket küldtek Kolosváry János kolozsmonostori apát, később
csanádi püspök és Dudich András tinnini, később pécsi püspök személyében. I.
Ferdinánd magyar királyt Draskovics György pécsi püspök képviselte. A T.
nemcsak a kat. egyház hitágazatait védte és állapította meg határozottan a
hitújítók ellenében, hanem az egyházi fegyelmet is teljesen átalakította. A
zsinatnak a hittanra vonatkozó határozatai decreta néven fordulnak elő s
fejezetekre és kánonokra oszlanak. A fejezetekben a hitágazatoknak, különösen a
megtámadottaknak, bővebb magyarázata foglaltatik, a kánonokban pedig a
magyarázat rövid és szabatos tételekben összevonva található. A fegyelemre
vonatkozó határozatok decreta de reformatione néven vannak jelölve. A
hitágazatokról szóló határozatok eo ipso, a fegyelmiek Rómában azonnal, másutt
1564 máj. 1. léptek hatályba. A zsinat hitágazati és erkölcstani végzéseit
minden katolikus elfogadta és hitszabályként tartotta; a fegyelmi határozatokat
azonban nem mindenütt fogadták el és hirdették ki. IV. Pius pápa e zsinat
határozatainak kihirdetése, azoknak kellő megtartása s a netán felmerült
kételyek eloszlatása végett 8 bibornokból álló bizottságot nevezett ki, mely
«S. Congregatio Conc. Trid. Interpretum» v. röviden «S. Congregatio Concilii»
nevet visel. E bizottság határozatai 1718 óta évenként nyomtatásban is
kiadatnak Thesaurus resolutionum S. Congregationis Concilii címen. E nevezetes
zsinat történelmét legelőször Fra Paolo Sarpi szervita szerzetes irta meg,
művéből azonban a Róma és az egyház ellen való ellenszenv rí ki, mit betetőzött
azzal, hogy kéziratát a hitehagyott spalatói érseknek adta át, ki azt 1619.
Londonban kiadta. Ennek ellenében Pallavicini Sforza adta ki a T.
történelmét a leghitelesebb források alapján 2 kötetben: Istoria del concilio
di Trento (1656-57, II. kiad. 4 köt. 1664). V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon;
Hergenröther, Kirchengeschichte, ahol az idevágó irodalom bőven fel van
sorolva.
Forrás: Pallas Nagylexikon