Trier

1. Közigazgatási kerület a porosz rajnai tartományban, Luxemburg, Lotaia és a bajor Pfalz közt; alakult az egykori T. érsekségből, Veldez, Zweibrücken és Lichtenberg fejedelemségekből, Saarbrücken grófságból és több uradalomból; összesen 7183 km² területtel, (1890) 711,998 lakossal.

2. T. (Treves, Augusta Treverorum), az ugyanily nevű kerület, egykoron T. választófejedelemség fővárosa, 10 km-nyire a luxemburgi határtól, a Mosel jobb partján, szőlőkkel beültetett dombok közt, vasutak mellett, (1890) 36,166 lakossal, vasöntéssel, nagy bőrgyárakkal, bútor-, kefe-, kalap-, dohány-, cipő-, ecet-, kocsi-, mustár-, sör-, zongoragyártással, optikai eszközök készítésével, üvegfestéssel; élénk fa- és borkereskedéssel; nagy városi könyvtárral (100,000 kötet értékes kéziratok), többféle közép-, nép- és egy vincellériskolával; különféle jótékonysági intézettel; több tudományos társulattal és egyesülettel. A régi város szabálytalan, míg az újabbnak széles utcái amazt, mint körutak fogják körü,l és kötik össze az 1888. beolvasztott külvárosokkal. Dél-Franciaországot kivéve, sehol sem maradt fenn a római idők annyi emléke, mint T.-ben; ezek a Traianus amfiteátrumát kivéve, mind a III. és IV. sz.-ból valók; ilyenek: a Porta Nigra (Simon-kapu), amelyet a XI. sz.-ban Poppo érsek kettős templommá alakított, de 1817. régi alakjába visszahelyeztek; a nagy termák St. Barbara külvárosban; a császárpalota romjai, amelyek még most is 20 m magasak; e palotát a XII. sz.-ban templommá alakították, 1568. erődítményül használták és 1673. az amfiteátrum felől összelődözték; a bazilika, amely eredetileg római épület, későbben a frank királyok és helytartók, azután a választófejedelmek lakóhelye volt, IV. Frigyes Vilmos helyreállíttatta, és 1856. az evangelikus községnek adományozta. A székesegyház legrégibb részei szintén a római időkből valók; e templom kincstárában értékes misemondó-ruhákat és ereklyéket őriznek. A későbbi korból való épületek közül kiválnak a korai gót ízlésű Miasszonyunk temploma (1227-44); a Mátyás-templom a XII. sz.-ból, de azóta többször átalakították; a Paulinus-templom (1734-ből) szép tetőfestményekkel; az ún. vörös ház (Rothes Haus 1453-ból) egykoron városház, most hôtel; a barokk ízlésben épült választófejedelmi palota, most kaszárnya; a Szt. Maximin apátság, most szintén kaszárnya és a tartományi múzeum, gazdag régiséggyűjteménnyel. A város egykori erődítményeiből csak csekély maradványok láthatók. Közelében pala-, gipsz-, ólom-, réz- és cinkércbányák vannak.

A római korban T. (Augusta Treverorum), olyan hírnévre és fontosságra jutott, hogy a régészet terén észak Rómájának is nevezik. Már Claudius alatt nagyban szerepelt, 285-től egészen II. Valentinianusig második székes fővárosa az Alpeseken innen. 464-ben a frankok kezére jutott. Műemlékei közül az ingóságok az 1877 óta létező múzeumban vannak, nagyok (épületek) a híres Porta Nigra, egy amfiteátrum és egy bazilika. Az érsekség valószínűleg 815 körül keletkezett egy állítólag már az I. században itt alapított püspökségből. A frank birodalom föloszlása után T. Austrasiához tartozott; a verduni szerződésben Lotaiának jutott, 870-ben Németországhoz, 895-ben ismét Lotaiához került, míg végre I. Henrik végleg Németországhoz csatolta. Későbben mint érseki székhely nagy hatalomra tett szert, de érsekeivel, akik szabadságait elismerni nem akarták, gyakran volt viszálkodásban és csakis 1580. nyerte el császári ítélet alapján a birodalmi közvetetlenséget. A kiválóbb T.-i érsekek voltak: Balduin luxemburgi gróf (1307-54), VII. Henrik testvére és az érsekség hatalmának alapvetője; Rikárd greiffenklaui gróf (1511-31), aki a reformáció elterjedését akadályozta meg, és aki a Sickinen gróffal való viszályáról ismeretes; Sötern Kristóf Fülöp (1623-1652), aki a franciákkal szövetkezett és a Rajna bal partján fekvő birtokai fölött a fennhatóságot rájuk ruházta és az utolsó választó Klemens Vencel szász herceg (1768-1803). A francia forradalom kitörésekor a francia royalisták T. választó fejedelemség területén Koblenzben gyülekeztek; miután a franciák T.-t és Koblenzet elfoglalták, a fejedelemségnek a Rajna ba partján fekvő részét és később csaknem az egész érsekséget hazájukhoz csatolták. A lunevillei békében 1801. az érsekség szekularizálását kimondták, és az érseket 100,000 Ft évi nyugdíjjal kárpótolták. A párizsi béke után a fejedelemség visszakerült Németországhoz, éspedig nagyobb része Poroszországnak jutott, amely ország 1834. és 1866. többi részeit is megszerezte és későbben belőle alkotta a T.-i kerületet.

Forrás: Pallas Nagylexikon