a. m. háromság, Szentháromság, a kereszténységnek fő
és alaptana, a keresztény hit központja, hogy az Isten háromszemélyü, vagyis az
osztatlan és oszthatatlan isteni lényben három személy van: Atya, Fiu és
Szentlélek. A három isteni személy, mint ilyen, egymástól különböző, de
lényegében egy, egymáshoz tökéletesen hasonló s mivel mind a három személy
ugyanaz az oszthatatlan egy isteni lény, a három személy csak egy isten. A
benső viszony, amelyben a három isteni személy egymáshoz áll, ez: az Atya
öröktől fogva önmagától való, a Fiu öröktől fogva az Atyától születik, a
Szentlélek öröktől fogva az Atyától és Fiutól származik. A három isteni személy
kifelé elválaszthatatlan közösségben működik. Mindamellett az egyes isteni személyeknek
kiválóan némely isteni művek tulajdoníttatnak és pedig az Atyának a teremtés, a
Fiunak a megváltás, a Szentléleknek a megszentelés. A T. felfoghatatlan titok,
melyet csakis azon az alapon fogadunk el, mert Jénzus Krisztus, Isten fia
jelentette ki. A T.-ról szóló tan az egyházban kezdettől fogva fennállott.
Bizonyítják ezt az apostoli időktől állandóan szokásos keresztvetés, a
keresztségnek a három személy nevében való kiszolgáltatása, az istendicsőítő
imazáradék, doxologia, a szent atyák egyhangu bizonyságtétele,
különösen azoké, kik az első és második században éltek, végül az
antitrinitáriusok tévtanának ünnepélyes kárhoztatása és a különféle hitvallások
(apostoli nicceai, nicea-konstantinápolyi, legvilágosabban az Athanasius-féle
hitvallás és a IV. lateráni zsinat).
Az ős egyházban volt már szentlélek-ostromló felekezet, az
u. n. macedonianusoké. A név Macedonius konstantinápolyi püspöktől származik,
ki előbb Arius tanához csatlakozott, majd Arius elvét a Szentlélekről
szóló tanra is átvivén, azt vitatta, hogy a Szentlélek alacsonyabb méltóságu,
mint az Atya és Fiu, szolgájok nekik, hasonló az angyalokhoz, és teremtmény. E
tanhoz csakhamar hozzászegődtek jobbára mindazon félariánus püspökök, kiket az
ellentábor püspökségüktől megfosztott. Minthogy a tévtan vezérei között nem egy
találkozott, ki erkölcsi tekintetben kifogástalanul élt: a felekezet
Konstantinápolyban, Trákiában, Bitiniában és a közel vidékeken jelentékeny
kiterjedésre tett szert. Macedonius tévelyei ellen 381. tartatott az első
konstantinápolyi közzsinat, mely azt kárhoztatta s a niceai hitvallást
megerősítette. Macedonius követőit Theodosius császár száműzetéssel s más
fenyítéssel büntette.
Forrás: Pallas Nagylexikon