Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Trinitas... ----

Magyar Magyar Német Német
Trinitas... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Trinitas

a. m. háromság, Szentháromság, a kereszténységnek fő és alaptana, a keresztény hit központja, hogy az Isten háromszemélyü, vagyis az osztatlan és oszthatatlan isteni lényben három személy van: Atya, Fiu és Szentlélek. A három isteni személy, mint ilyen, egymástól különböző, de lényegében egy, egymáshoz tökéletesen hasonló s mivel mind a három személy ugyanaz az oszthatatlan egy isteni lény, a három személy csak egy isten. A benső viszony, amelyben a három isteni személy egymáshoz áll, ez: az Atya öröktől fogva önmagától való, a Fiu öröktől fogva az Atyától születik, a Szentlélek öröktől fogva az Atyától és Fiutól származik. A három isteni személy kifelé elválaszthatatlan közösségben működik. Mindamellett az egyes isteni személyeknek kiválóan némely isteni művek tulajdoníttatnak és pedig az Atyának a teremtés, a Fiunak a megváltás, a Szentléleknek a megszentelés. A T. felfoghatatlan titok, melyet csakis azon az alapon fogadunk el, mert Jénzus Krisztus, Isten fia jelentette ki. A T.-ról szóló tan az egyházban kezdettől fogva fennállott. Bizonyítják ezt az apostoli időktől állandóan szokásos keresztvetés, a keresztségnek a három személy nevében való kiszolgáltatása, az istendicsőítő imazáradék, doxologia, a szent atyák egyhangu bizonyságtétele, különösen azoké, kik az első és második században éltek, végül az antitrinitáriusok tévtanának ünnepélyes kárhoztatása és a különféle hitvallások (apostoli nicceai, nicea-konstantinápolyi, legvilágosabban az Athanasius-féle hitvallás és a IV. lateráni zsinat).

Az ős egyházban volt már szentlélek-ostromló felekezet, az u. n. macedonianusoké. A név Macedonius konstantinápolyi püspöktől származik, ki előbb Arius tanához csatlakozott, majd Arius elvét a Szentlélekről szóló tanra is átvivén, azt vitatta, hogy a Szentlélek alacsonyabb méltóságu, mint az Atya és Fiu, szolgájok nekik, hasonló az angyalokhoz, és teremtmény. E tanhoz csakhamar hozzászegődtek jobbára mindazon félariánus püspökök, kiket az ellentábor püspökségüktől megfosztott. Minthogy a tévtan vezérei között nem egy találkozott, ki erkölcsi tekintetben kifogástalanul élt: a felekezet Konstantinápolyban, Trákiában, Bitiniában és a közel vidékeken jelentékeny kiterjedésre tett szert. Macedonius tévelyei ellen 381. tartatott az első konstantinápolyi közzsinat, mely azt kárhoztatta s a niceai hitvallást megerősítette. Macedonius követőit Theodosius császár száműzetéssel s más fenyítéssel büntette.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is