Tripolisz

v. Tripoli.

1. Törökország közvetlen birtokában levő vilajet Afrika É-i partján, Tunisz, Barka (Bengazi vilajet) és a hozzátartozó Fezzan oázis közt; ez utóbbit leszámítva 220,000 km² területtel. Felszine nagyobb részt homokos sivatag vagy kopár hegyes vidék; a sivatag mélyen benyulik az országba és helyenként a tengerig és. Mivel átlag a steppek vagy a sivatag karakterét viseli, egyetlen jelentékenyebb folyója sincs. Azonban a tengerparton és a Dsebel Gurian lábánál több forrás található, amelyek az esős időben mint időszakos patakok a tengerbe szakadnak vagy rövid folyás után a homokban elvesznek. Az éghajlat nagyjában egészséges; nyáron nagyon forró, különösen mikor a számum fú a Szaharából. A parton állandó a tavaszi időjárás és csak nagy ritkán látni havat. A belső fensíkokon a tél heves, zivatarokkal egybekötött esők alakjában köszönt be. A lakosok számát több mint 800,000 lélekre becsülik; ezek, miként a Berberség többi részeiben, főképen mórok a városokban, azután arab beduinok és berber őslakosok, akik mindnyájan többé-kevésbé néger vérrel keveredtek. Rajtuk kívűl a katonai állomásokon vannak törökk, azonkivül sok zsidó és a fővárosban néhány európai. A fő foglalkozás az állattenyésztés és kereskedés; az előbbit főképen a beduinok, az utóbbit, ami majdnem kizárólag karavánkereskedés, a mórok űzik. A földmívelés csekélyebb jelentőségü; a Gurianban azonban termelnek kitünő kukoricát, búzát és árpát. A vilajet fő termékei a juhok, tevék, szarvasmarha, bivaly, lovak, állati bőrök, búza, datolya, mindenféle déli gyümölcs, halfa, bor, olajfa, szentjánoskenyérfa, sáfrán, krapp, lótuszbab, szennalevél, ricinusolaj, viasz és méz, só, amelyet tavakból és a parti mocsarakból főznek, végül kén a Sziriai-öböl mellett. A partokon a görögök sok szivasot halásznak. A forgalom középpontja T., rajta kívűl még Murzuknak van fontossága. - T. az ókorban Kathago K-i részét alkotta, a Regio Syrticát, amelyet a sziciliai görögök Oea, Sabrata és Leptis városokról T.-na kereszteltek el. A második pún háboru után Kr. e. 201. a rómaiak T.-t a numidiai királyoknak adták és ezek leveretése után (Kr. e. 46.) Africa provinciához csatolták. Septimus Severus alatt pedig külön provinciává (Tripolitana) alkották. 644. az arab Amur foglalta el. Az abbasszida khalifátus felbomlása után a Tunisszal együtt 801-909. az aglabidák, azuán a fatimidák, almorvidák s almohádok uralma alatt állott. 1530-51. T. városa a johanniták birtokában volt; ekkor Dragut török kalóz foglalta el. Ez idő óta T. egyik fő fészke volt a tengeri rablóknak és miként Algeria, lassanként anarkikus janicsár-zsarnoksággá alakult. A tengeri kalózok ellen először az angolok és későbben a franciák léptek fel; ez utóbbiak 1665. és 1728. T. városát csaknem egészen rommá lődözték. A rabló- és janicsár-gazdálkodásnak 1835. egy konstantinápolyi expedició vetett véget, amely az 1714 óta uralkodó Karamanli-család hatalmát megdöntötte és T.-t török vilajetté tette. V. ö. Maltzan, Reise in den Regentschaften Tunis u. T. (Lipcse 1870).

2. T. (Tripoli, Tarabulusz-el-Garb), az ókorban Oea, az ugyanily nevü vilajet fővárosa, termékeny vidéken a Kis-Szirtisz mellett, egy földnyelven, mintegy 40,000 lakossal, akik közt 3000 keresztény, nagyobbára maltai és 6000 zsidó, akik külön városrészben, a Harrában laknak s főképen kereskedők; kordován-, szőnyeg, burnuszkészítéssel, élénk kereskedéssel; 1895. a behozatal értéke 407,000, a kivitelé 345,380 font sterling volt. A kereskedelmi forgalmat az mozdítja elő, hogy T. belső Afrika egyik kapuja; Murzukon és Bilmán keresztül innen vezet a karaván Bornuba. Francia, olasz és török gőzösök tartanak fenn rendes hajójáratokat. Római régiségei közül a legkiválóbak azon diadalkapu romjai, amelyet Marcus Aurelius tiszteletére emeltek.

3. T. (Tripolica), Arkádia görög nomosz fővárosa és érseki székhely, a 600 m. magas mantineai fensík DNy-i részében, a Menalosz lábánál, vasút mellett, (1889) 15,521 lak., a Peloponnezus belsejében, a legélénkebb kereskedéssel, gimnáziummal. A görög szabadságharcban a görögök az albánoktól és törököktől védett várost 1821 okt. 5. rohammal vették be s e közben csaknem egészen fölégették. Ibrahim pasa 1825 jun. 22. visszafoglalta és 1828. mint romhalmazt hagyta el.

Forrás: Pallas Nagylexikon