Tristan

egy breton mondának hőse, mely monda a kelta mitoszból eredvén, rendkivüli népszerüségre tett szert a középkorban. T. Marke cornwallisi királynak unokaöccse, aki varázsital következtében heves szerelemre gyulad nagybátyjának felesége Izolda iránt. Ennek a veszedelmes szerelemnek és viszontagságainak története példátlan gyorsasággal terjedt el Európa összes népeinél. Már a XII. sz. közepén ismerték egész Provenceban és Franciaországban. Majd az angol-normann költők figyelmét ragadta meg és általuk jutott nemcsak a román és germán népek, de még a szlávok, sőt a görögök irodalmába is. A legértékesebb feldolgozásokra mégis a németeknél talált. Már 1170. feldolgozta Eilhart von Oberge, mely mű a későbbi T.-ról szóló népkönyv alapján szolgált, maga azonban néhány töredék kivételével elveszett. 1210. Gottfried von Strassburg adott a T.-mondának művészi tökélyü formát, sajnos csak töredékest (l. Gottfried 3, ahol egyszersmind a későbbi feldolgozások egy része is meg van említve). Hans Sachs dramatizálta a T.-mondát, Immermann is belekezdett egy egészen önálló feldolgozásba, Wagner Rikárd operát alkotott belőle. A középkori művészet is foglalkozott T.-nal (tiz freskó Hans Vintler tiroli iró runkelsteini várában, melyet Vintler Miklós, Lipót főherceg tanácsosa 1385. megvett s freskókkal díszített). A teljes mondát és rá vonatkozó irodalmat adja Heinrich Gusztáv, A német irodlom története, I. köt. 475. s köv. old. A monda feldolgozóival foglalkozik u. a., II. köt. 144., 155., 166., 171., 295. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon