Trocheus
(máskép choreus), kéttagu versláb, páratlan részü és
ereszkedő, azaz az első tag hosszu és erős, a második rövid és gyenge. A T.
éppen megfordítottja a jambusnak; mivel minden láb a gyengülés, az enyhülés
képét mutatja, amennyiben erős szótagra gyenge következik benne, azért jelleme
nem oly erélyes, mint a jambusé, hanem lágyabb. A T. egyike a négy fő
ritmusfajnak, s a jambus mellett a legelterjedtebb. Egyes formái közül a
leggyakoribb a négyes T. összetétele a negyedfelessel (csonka tetrameter). T.
nálunk a Csongor és Tünde szövegének fő része, Kölcsey himnusza stb. Nemzeti
magyar versformánk rokonságot mutat a T.-szal, de csak annyiban, hogy erősebb
és gyengébb szótag páronként váltakozik benne, de az erősebb nem mindig
hosszabb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|