Trocheus

(máskép choreus), kéttagu versláb, páratlan részü és ereszkedő, azaz az első tag hosszu és erős, a második rövid és gyenge. A T. éppen megfordítottja a jambusnak; mivel minden láb a gyengülés, az enyhülés képét mutatja, amennyiben erős szótagra gyenge következik benne, azért jelleme nem oly erélyes, mint a jambusé, hanem lágyabb. A T. egyike a négy fő ritmusfajnak, s a jambus mellett a legelterjedtebb. Egyes formái közül a leggyakoribb a négyes T. összetétele a negyedfelessel (csonka tetrameter). T. nálunk a Csongor és Tünde szövegének fő része, Kölcsey himnusza stb. Nemzeti magyar versformánk rokonságot mutat a T.-szal, de csak annyiban, hogy erősebb és gyengébb szótag páronként váltakozik benne, de az erősebb nem mindig hosszabb.

Forrás: Pallas Nagylexikon