Trombita

(ol. tromba vagy clarimo, lat. tuba, franc. trompette), réz fúvóhangszer, melyet a legrégibb időktől különféle nagyság és szerkezetben részint vallási, részint harci és népünnepi célokra használtak. Eredeti alakja hosszúkás volt, lefelé mindig szélesbülve, s alul kiszélesedő hangtölcsérben végződve. Az idők folyamán aztán alkalmasabb használhatóság tekintetéből, más réz fúvóhangszerek példájára, a T. is hajlított alakot nyert. Anyaga rézből van, felül kivehető s beilleszthető fúvókával ellátva, mely a szerint változik, mint a kürtöknél, amint eme v. ama hangnemben céloztatik a használata. Fő faja az ún. natúr-T., melynél hiányzanak úgy a hangnyílások, mint a mesterséges légzárkák, s a dimenziójában fekvő természetes hangok csakis a belefúvás változatossága szerit érvényesülnek.

Az egyvonásos c-től kezdve a hiányzó kromatikus hangok is kihozhatók változatos ajknyomás és a hangtölcsérbe illesztett kézbefödés segítségével, melyek azonban távolról sem oly hatásosak, mint a természetes hangok, általában a natúr-T. igazán érvényesülő terjedelme a kis nyolcadú g-től kezdve érvényesül, az alsóbbak v. csak nehezen v. általában ki sem hozhatók. Hogy a T. minden hangnemhez alkalmazható legyen, különböző nagyságban állíttatik elő, amelyek aztán minden alaphangra támaszkodhatnak. A T.-regiszter az orgonáknál is hatásosan érvényesül, rendesen 8, ritkábban 16 vagy 4 láb síphosszúságban, s éppúgy alkalmaztatik a manuálban, mint a pedálban; a manuálban alkalmazni szokott 8 lábas T.-regiszter igen alkalmas a felső dallam, a cantus firmus vezetésére. Az újabb technika ventil-T.-kat is produkál zárkákkal, mi által minden kromatikus hang kihozható.

Forrás: Pallas Nagylexikon