Trombita
(ol. tromba vagy clarimo, lat. tuba, franc. trompette), réz
fúvóhangszer, melyet a legrégibb időktől különféle nagyság és szerkezetben
részint vallási, részint harci és népünnepi célokra használtak. Eredeti alakja
hosszúkás volt, lefelé mindig szélesbülve, s alul kiszélesedő hangtölcsérben
végződve. Az idők folyamán aztán alkalmasabb használhatóság tekintetéből, más
réz fúvóhangszerek példájára, a T. is hajlított alakot nyert. Anyaga rézből
van, felül kivehető s beilleszthető fúvókával ellátva, mely a szerint változik,
mint a kürtöknél, amint eme v. ama hangnemben céloztatik a használata. Fő faja
az ún. natúr-T., melynél hiányzanak úgy a hangnyílások, mint a mesterséges
légzárkák, s a dimenziójában fekvő természetes hangok csakis a belefúvás
változatossága szerit érvényesülnek.
Az egyvonásos c-től kezdve a hiányzó kromatikus hangok is
kihozhatók változatos ajknyomás és a hangtölcsérbe illesztett kézbefödés
segítségével, melyek azonban távolról sem oly hatásosak, mint a természetes
hangok, általában a natúr-T. igazán érvényesülő terjedelme a kis nyolcadú g-től
kezdve érvényesül, az alsóbbak v. csak nehezen v. általában ki sem hozhatók.
Hogy a T. minden hangnemhez alkalmazható legyen, különböző nagyságban
állíttatik elő, amelyek aztán minden alaphangra támaszkodhatnak. A T.-regiszter
az orgonáknál is hatásosan érvényesül, rendesen 8, ritkábban 16 vagy 4 láb
síphosszúságban, s éppúgy alkalmaztatik a manuálban, mint a pedálban; a
manuálban alkalmazni szokott 8 lábas T.-regiszter igen alkalmas a felső dallam,
a cantus firmus vezetésére. Az újabb technika ventil-T.-kat is produkál zárkákkal,
mi által minden kromatikus hang kihozható.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|