Troubadour

(ejtsd: trubadúr, trobaire, trobador), a provençal irodalomban az olyan költő, aki ellentétben a fizetésért éneklő dalosokkal, a jongleur-ökkel a költészetet csupán kedvtelésből művelte. Az ilyen költő, aki költeményeket talált fel (trobar a. m. találni) és azokhoz zenét ir irt, T. volt. Némely T.-nak jongleurök is álltak szolgálatában vagy maga a T. is jongleur volt, mert rászorult arra, hogy szerzeményeit értékesítse. Legtöbbjük az elsóbb nemességhez tartozott és a hercegek és nagy urak jóvoltából éldegéltek, akik maguk is művelték a költészetet. Az albingensi háboruk (1210) halálos döfést mértek a T.-költészetre, amely azonban Spanyolországban és Olaszországban is elterjedt. Franciaországban és Rrovence, Toulouse grófjai, Oroszlánszivü Rikárd, Észak-Spanyolországban Aragonia és Kasztilia hercegei, az olaszok közt Monferrat Bonifác és VII. Azzo estei herceg voltak a provençal lira jelentékeny támogatói. A magasabb rangu nők is művelték a provençal költészetet. A T.-ok költészete legfőkép dalokból (cazno, chanson, canzone) állott, amelyben a költő szive hölgye iránti hódolatát, szerelmét zengedezte. Igen sok műfaja volt, amelyeknél mindnél a forma játszotta a fő szerepet a tartalom rovására.

Forrás: Pallas Nagylexikon