Tücsökfélék
állat
(Gryllidae), az igazi egyenesszárnyu rovarokhoz
tartozó szökdelők egyik családja. Testük általában megnyult. Fejük vagy
gömbölyü vagy félgömbös, illetőleg tojásdad v. lapított szivformáju.
Szájrészeik rágásra alkotvák. Csápjaik rendesen a szemek között vannak
elhelyezve, fonalasak s több ízüek. Potrohuk tiz gyűrüből áll. Szárnyfedőjük
rövid, vizszintesen fekvő, mig hátulsó szárnyaik sokkal nagyobbak. Mellső két
pár lábuk rövidebb, mint a hátulsó. Földi lyukakban laknak, növényi és állati
anyagokkal táplálkoznak, s többnyire kártékonyak. Nagyobbára száraz, ritkán
nedves talajon vagy növények lombjain élő állatok, melyek tapasztva vagy
kaparva vájt üregeket és alagutakat készítenek. Mellső szárnyuk kiváló
hangszer, amelyek segítségével a tücsök csicsereg, pricskol, csüröl, cirpel,
trécsel vagy hegedül. E célból a him szárnyain az erek kiállanak és lehetnek
egyenlő vagy különböző szerkezetüek. A kiálló ereket reszelő, ívecske stb.
névvel jelölik s azoknak egymáshoz dörzsöléséből származik a tücsökhang. Nevezetes,
hogy az egyenlő szerkezetü szárnyak egyenlő, különböző erezetü szárnyakkal
különböző hangokat, melyek egymással disszonáns hangelegyet alkotnak, hozhatnak
létre. Magyarországban a következő 11 faj él: a hangyás tücsök (Myrmecophila
acervorum Panz.), a mezei tücsök (Gryllus campestris L.), fekete tücsök (Gr.
melas Charp.), homlokjegyes tücsök (Gr. frontalis Fieb.), bordeauxi tücsök (Gr.
burdigalensis Latb.), házi tücsök (Gr. domesticus), a mocsári tücsök (Memobius
Heydenii Fisch.), pirregő tücsök (Oecanthus pellucens Scop), erdei tücsök (Nem.
sylvestris Farb.), a kis tücsök (Trydactylus variegatus Lat.) és a lótücsök
(Gryllotalpa vulgaris L.). E fajok mind, valamint életmódjuk, tenyészésük igen
érdekesen vannak leirva Pungur, A magyarországi tücsökfélék természetrajza c.
alapvető munkájában (Budapest 1891, kiadta a m. kir. természettud. társulat).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|