Tükör

Régente T.-nek csiszolt ezüstlemezeket alkalmaztak; jelenleg pedig az egyik oldalán fémmel bevont üvegtáblákat használják T. gyanánt. Az üveg bevonására leginkább ónfoncsor szolgál, de mivel a kénesővel való munka nagyon egészségtelen és a T.-készítőket minden óvintézkedés mellett is a krónikus kénesőmérgezéstől megóvni nem bírják, újabban ezüsttel igyekeztek az ónfoncsort pótolni, de az ezüst-T. még nem szorította ki a tartósabb kénesőtükröt. Apróbb olcsóbb tükröket közönséges táblaüvegből is készítenek, de a jobb minőségű, nagyobb tükröket csak csiszolt üvegből állítják elő. A T.-üveget régebben a táblaüveghez hasonlóan, de vastagabban fújták, azonban ilyképpen aránylag csak kisebb táblákat tudnak előállítani. Ezért már 1691. a saintgobaini gyárban hengerléssel kezdték a nagy T.-táblák előállítását. Az üveget e célra oly kemencékben olvasztják, melyekben minden tégelynek külön tégelyajtaja van, hogy a tégely könnyen kiemelhető legyen. Olvasztás után a kemencéből kiemelt tégelyt a síneken járó daruval a hűtőkemence előtt álló, vasból készített öntőasztalhoz viszik. Ezt öntés előtt felmelegítik, és a szélére az előállítandó tábla vastagságának megfelelő vasrudakat tesznek. Az üveg kiöntése után a hengert az asztalon végighúzzák és mikor az a kocsira ért, azzal félretolják. A másik kocsin lévő hidat most leeresztik, és azon át betolják a táblát az hűtőkemencébe, hol 24 óráig hűtik. Az így nyert üvegtáblák ripacsos, simátlan felületűek, miért is mindkét oldalát homokkal és ezután iszapolt smirglivel csiszolják, és végre caput mortuummal kifényesítik.

A T.-üveg bevonására egy csavarral emelhető márványasztallapra sztaniolt (ónlemezt) terítenek ki, és arra 5 mm vastagon kénesőt öntenek. Hogy a kéneső le ne folyhasson, rendszerint három oldalt falécet raknak le, a negyedik oldalon pedig papirossal beragasztott vászonszalagot feszítenek ki. A jól letisztított üvegtáblát most a vászonszalag fölött úgy tolják az asztalra, hogy a tábla széle a kénesőn úszó tisztátlanságokat (fémoxidokat) maga előtt eltolja. Ilyképen az üveg csakis a tiszta fémfelülettel érintkezik s könnyebb lévén, a kénesőn úszik. Most súlyokat raknak a táblára, melyek a foncsor fölött lévő fölösleges kénesőt kiszorítják és hogy az jobban lefolyhasson, a márványlapot kissé ferdére állítják. A fölösleges kéneső lefolyása után az ónfoncsor az üvegre annyira rátapad, hogy a T. rendszerint 24 óra múlva leemelhető az asztalról. Ezután ferdén egy állványra helyezik, hol 3-4 hét alatt minden fölösleges kéneső lecsepeg és a foncsor megkeményedik. Az ezüsttükrök készítésére rendszerint ammonikálikus ezüstoldatot redukáló anyagok (szegfűolaj, aldehid, invertcukor, tejcukor) oldatával közvetlenül az alkalmazás előtt kevernek össze, a keveréket a tiszta üvegtáblára öntik, melyben a redukált ezüst kedvező viszonyok között 1-15 perc alatt kiválik. A tükröt ezután jól megmossák és a vékony ezüstréteget szárítás után belakkozzák, hogy meg ne sérülhessen.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Tükrözés
• Üveg
• Üveg gyártása