Tulajdonkeresetek

azok, amelyek a tulajdonjogból származnak. Ezek háromfélék, u. m.: 1. a tulajdonképeni T. (rei vindicatio); 2. az u. n. actio negatoria és 3. az igényper. Az első a visszatartott tulajdonnak visszakövetelését célozza s az ellen irányul, aki a tulajdonos kizárásával a dolgot birtokolja; alapja a tulajdonjogban foglalt az a jog, amely szerint a tulajdonos a dolog birtokából minden mást kizárhat. A második keresetnek alapja a tulajdon korlátlansága, célja a tulajdon szabadságának védelme; irányul az ellen, aki a tulajdonra korlátozó jogot (jus in realienea) bitorol, v. más illetéktelen befolyást gyakorol, melyet a tulajdonos tűrni nem tartozik. Leggyakoribb esete a szolgalmi jogok bitorlása. A vélelem a tulajdon szabadsága mellett harcolván, a felperes eleget tesz, ha bizonyítja, hogy ő tulajdonos; az alperes kötelessége bizonyítani, hogy neki a tulajdont korlátozó tényre joga van. A kereset a korlátoló tény megszüntetésére, az okozott kár megtérítésére irányul, de irányulhat arra is, hogy a bitorló a jogtalan cselekmény ismétlésétől eltiltassék (de non amplicus turbando). Az igénykeresetnek végrehajtás esetében van helye (lásd Igényper). Az igénykereset egyik fajának mondható 4. a végrehajtás megszüntetése iránti kereset, amelyet a végrehajtó ellen indíthat az a harmadik személy: a) aki valamely ingatlanra vezetett végrehajtás által magát az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogában sértve érzi; b) aki bizonyos ingó vagyonnak átadását tárgyazó végrehajtás által magát tulajdonjogában sértve érezi.

Forrás: Pallas Nagylexikon