Türelem

a magauralomnak, a lelki bátorságnak, nyugalomnak megőrzése oly körülmények közt, melyek e tulajdonságainak próbára teszik; cselekvőleg vagyunk türelmesek, ha az akadályok vissza nem riasztanak bennünket munkánkban (százszor újra kezdjük, amit elhibáztunk); szenvedőleg, ha kedvezőtlen körülmények közt sem esünk kétségbe, v. uralkodunk magunkon stb. Némileg eltérő jelentése van a szónak, ha nem vonatkozik tevékenységünk akadályaira v. ránk törő szenvedésekre, hanem a mienktől eltérő nézetekre, hitre stb., melyeket eltűrünk, mintha ez az eltűrés is ránk nézve szenvedés volna. Egymás hitét térni, sőt tisztelni (tolerantia) az újkori világfelfogás nagy diadala. Akiben ez a lelki magatartás elvvé, szokássá vált, az türelmes (türelmesség). A T. nem egy a közömbösséggel, mely nem érzi a szenvedést, akadályokat, eltérést, továbbá különbözik a vak megadástól is, mely az akarat közömbösségéből, illetőleg eltompulásából ered.

Forrás: Pallas Nagylexikon