Türingia
földrajz
(Thüringen), Közép-Németországnak egyrészt a Harz-hegység és
a Türingiai-erdő, másrészt a Werra és Saale folyók közötti része; jobbára
termékeny dombos vidékü. Politikai értelemben azonban ma már a Türingiai-erdő
déli részén fekvő Szász-Koburg, Szász-Weimar és Szász-Meiningen, valamint a
Saale keleti vidékén fekvő u. n. T.-i államok is T.-hoz tartoznak. A T.-iak
(düringek) valószinüleg a hermandurok utódai; Kr. e. az V. sz.-ban említtetnek
először. 530-ban ausztráziai Theodorik megsemmisítette hatalmukat s elfoglalta
annak déli részét, mig az északi rész a szászok birtokába jutott. 640.
fejedelmük Rudolf némi önállóságot vívott ki a frankokkal szemben, de a
kereszténység elterjedésével a frank uralom ismét megújult. Nagy Károly 804.
egy T.-i kerületet alakított a szorbok támadásai ellen való védőfalul. 904.
Ottó szász herceg kiterjesztette hatalmát egész T.-ra, mely attól fogva a szász
hatalom zömét alkotta s amelyet I. Ekkehard (985-1002) Meissennel egyesített. A
weimari gróf rövid uralma után Szakállas Lajos alapította meg a T.-i őrgrófi
dinasztiát. Lajos fiának uralma alatt T. heves küzdelmek szinhelye volt
(1056-1123). Ezen időben épült a legtöbb vár, p. a Wartburg is. IV. Henrik
császár alatt a T.-iak annak ellenségeivel szövetkeztek. Fia Lajos, mint őrgróf
I. Lajos, szerezte meg Hessen nagy részét is birtokához, alatt kezdődik T.
virágzása (1123-40). II. Vas Lajos (1140-72) Barbarossa I. Frigyes sógora részt
vett a császár olaszországi hadjáratain. III. Szelid Lajos (1172-1190)
gyermektelenül halt meg Ciprus szigetén, a keresztes hadjáratokból való
visszatérésekor. Fivére Hermann (1190-1217) a vándorhegedősök (minnesänger)
hires pártfogója (Wägner Tannhäuser címü operájának őrgrófja). Utóda IV. szent
Lajos, II. Endre magyar király leányának (szent) Erzsébetnek férje, Otrantóban
halt meg a keresztes hadjáratok alatt. Miután fia II. Hermann csak négy éves
volt, Lajos fivére Henrik vette át az uralmat, aki szt. Erzsébetet elűzte és
Hermann halálának (1242) őrgróf is lett. Vele kihalt a Szakállas Lajos által
megalapított T.-i dinasztia (1247). Meisseni Henrik gróf vette át az uralmat,
de IV. Lajos leányával Zsófiával véres harcokat kellett birtokáért folytatnia.
1263. ugy egyeztek ki, hogy Zsófia kapja Hessent, Henrik pedig T.-t. Fia, a
kicsapongó Albert lett utóda, de három fiával háboruba keveredvén az 1228.
elhalt meisseni Henrik öröksége miatt, 1294. eladta T.-t 12 000 ezüst márkáért
Adolf nassaui királynak. Hosszas harcok után végre mégis Adolf fia Frigyes
került 1307. T. trónjára. II. Komoly Frigyes alatt (1325-49) ismét komoly
belviszályok zavarták az ország békéjét. Halála után fiai: Frigyes, Boldizsár
és Vilmos közösen uralkodtak és alattuk sokkal nagyobbodott T. területe; 1379.
felosztották egymást közt birodalmukat. T.-t Boldizsár kapta, amely halála után
1406. fiára, Jámbor Frigyesre szállott, aki gyermektelenül halt meg s igy T.
birtokán Frigyes és Vilmos osztozkodtak. 1482. Vilmos is utódok nélkül halt meg
és T. Frigyes fiaira, Ernő és Albertre maradt. Ezek igy osztották fel egymás
közt birtokaikat 1485: Ernő választó fejedelem nyerte el T.-t és Osterland
felét, mig a többi részek 1815-ig mindig a későbbi szász királysághoz
tartoztak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|