Turkmének

(turkománok), ázsiai nomád törzsek, az altaji család török-tatár ágához tartoznak s a Kaspi-tenger, az Aral-tó, Amu-darja és az iráni felföld között laknak, szórványosan azonban Bokharában, Afghanisztánban, Persiában, Kis-Ázsiában és Szíriában is. Fő tartózkodási helyük nagyobbára egy helyenkint egészen növényzet nélküli sivatag. Csak az Amu-darja, Murgab, Gurgan és Atrek mellett alkalmas a föld megmívelésére és letelepedésre. Számuk legföljebb 1.200,000-re tehető, s ezekből 1.170,000 orosz területen él. Tipusokra nézve a mongol fajhoz tartoznak. Éles tekintetük, büszke, harcias magatartásuk van. Nyelvük a török nyelvnek egy dialektusa, vallásuk a szunnita mohammedánizmus. A T. tiz főbb s számos apróbb törzsre oszlanak, ezek közt a teke-T. (300,00) az Achal és Merv oázisokon és a jomudok az alsó Atrek vidékén és Khivában a legjelentékenyebbek. Hozzájuk tartoznak a goklonok (31,000), az alilik (250,000) az Amu-darja bal partján, a csudorok (86,000) Khiva határán, a szakarok (15,000), emralik (50,000), erszarik (150,000), a szalírok (13,000). Az egyes törzsek ismét hordákra és ezek egyes csoportokra oszlanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon