Turmalin

(ásv.), igen bonyolódott összetételü szilikát, 14 (sőt esetenként még több) elem vesz részt alkotásában (szilicium, bór, aluminium, nátrium, magnézium, vas, kálium, kalcium, litium, fluor, titán, mangán, oxigén, hidrogén), melyek változó csoportokban és mennyiségben szerepelnek, minek következtében a T.-ok összetétele is különböző. Ezen változó összetételnek megfelelően meg szoktak különböztetni a jelenlevő fémek szerint: litium-T.-t, magnézia-T.-t és vas-T.-t. Leggyakoribb az utóbbi. Mindegyik T. hatszöges rendszerbeli oszlopos kristályokban kristályosodik; találni helyenkint nagy, karvastagságuakat is. Kristályokon gyakori a hemimorfizmus s pedig nemcsak a két végükön fejlődnek ki különféleképen, hanem megesik, hogy az oszlop csak háromlapu. Gyakran találni szálas-rostos halmazokban és szemcsésen is. Határozott hasadás nem észlelhető rajta. K. 7-7,5, fs. 2,9-3,2. Egyike a legváltozatosabb szinü ásványoknak. Van egészen szintelen és egészen fekete, aztán vörös, kék, sokféle zöld és barna; némely kristály egymagában is több szinü, p. vörös az egyik végén, zöld, kék v. fekete szinü a másikon. Dörzsölve v. melegítve (különösen az átlátszó v. félig átlátszó kristályokat) sarki elektromosságot mutat, vagyis az egyik végén pozitiv, a másikon negativ elektromosság lesz; legszebben észlelhető a braziliai zöld szinü T.-okon. Hazánkban a közönséges T. bennőve gránitban, gnájszban s csillámpalában, ritkábban dolomitban, szemcsés mészkőben és homokkőben több helyről ismeretes, igy Úrvölgyről, Oláh-Piánról, Offenbányáról, Dobsináról, Iglóról, Alsó-Sajóról (Gömör vármegye) stb. A közönséges fekete T.-nek schörl a neve; quarccal elegyedve helyenkint sziklát alkot (T.-szikla), különösen ott, ahol a gránit különben is a T.-ban igen gazdag (Cornwall, Érchegység stb.). A szép szinü, átlátszó T.-nak általános nevén nemes T. a neve. Ezek mint drágakövek is szerepelnek a legkülönfélébb megnevezéssel. A szintelen, viztiszta az achroit (Elba szigetén, Svájc, Campolongo, Imfeld); a vörös szinüek (mangántól megfestettek) általában szibériai T.-ok, a karmin-vörös speciális neve rubellit, a rózsaszinüé sziberit, az őszibarack-virág szinéhez hasonlóé apirit. A kék szinü T. az indikolit (braziliai zafir). A zöld szinüek braziliai T.-ok (braziliai smaragd), most Braziliából (Minas Geraes tartomány) hozzák; a sárgás-zöld cejloni T. (cejloni krizolit) Cejlonból ismeretes legszebben. A barna szinüek (dravit) közül legszebbek az északamerikaiak, a braziliaiak és a cejloniak; a majdnem fekete varietás (schörl) gyakran fordul elő a gránitban. Cejlonból való az a barnás-sárga T., melynek a neve: trip. Az Alpokban Dobrováról ismeretes nagyon szép barna T. (magnézium-T.). Mindegyik közül legbecsesebb a rubellit meg az indikolit. Afrizit (afrit) néven különböztették meg régebben ama T.-okat, melyekről tévesen azt hitték, hogy nem piroelektrikusok (l. Piroelektromosság). A T. név az ásvány szingaléz nevétől (turamali) ered. Legelőször hollandok hozták Európába Cejlonból és a mult század végén ismerték fel, hogy külön ásvány. L. még Gránit.

Forrás: Pallas Nagylexikon