Turmezei (turopolyai) nemesek szabad kerülete

illetve egyeteme (Universitas nobilium Campi Turopolia), hajdan a zágrábi várjobbágyok mezejének nevezték. Kiváltságait IV. Bélától nyerte (1225) és e kiváltságokat ritka vitézségük, a haza és a király iránt tanusított tántoríthatatlan hűségük jutalmául tizenhat koronás király megerősítette, sőt újakkal megtoldotta, majd pedig törvényeink (1659. CVI., 1723. LXIX., 1741. LX.) is helybenhagyták. Az 1809. u. n. schönbrunni béke folytán T. a francia hatalom alá került és midőn 1813-ban a király e területet visszanyerte, Ausztriával hozatott összeköttetésbe, mint Illiriának része. Ez összeköttetésben T. kiváltságait ugyan sértetlenül megtartotta, mégis «testvéri szeretettel ragaszkodván a magyar hazához, amelyhez századok óta a közös alkotmány, a közösen leélt idők emlékezete a legélénkebb rokonszenv kapcsaival fűzi», a királynál a magyar szent koronához történő visszakapcsolását kérelmezte és e kérés támogatására a magyar törvényhatóságokat atyafiságos bizalommal felszólította. A visszacsatolás 1822. meg is történt. T. 24 községből és mintegy 600 nemes családból állott; kiváltságai értelmében széles körü önkormányzattal és külön közigazgatási szervezettel birt. Élén a turmezei v. turopolyai gróf (comes terrestris) állott és az elüljáróságot alkották az algróf (vice comes), a fölkelő-csapatok kapitánya, 12 valóságos és több tiszteletbeli táblabiró, a jegyzők, ügyész, számvevő stb. Közgyülését, Nagy-Gorica székhellyel, a 24 község választott és utasítással ellátott követei a nevezett tisztviselőkkel együtt alkották.

Forrás: Pallas Nagylexikon